Érdekességek

A rendszeres fizikai aktivitás, a sport szerepe a csontritkulás kialakulásának késleltetésében

Az elmúlt években a csontritkulás az idős nők morbiditásának és halálozásának vezető okává vált a fejlett gazdasággal rendelkező régiókban. A kutatások kimutatták, hogy a csontritkulás és a csontritkulás okozta törések megelőzése a legjobban úgy érhető el, ha már az élet korai szakaszában fizikailag aktív életmódot folytatunk, és ezt fenntartjuk, sőt növeljük egész életük során.

A tudományos bizonyítékok arra utalnak, hogy a csontritkulást könnyebb megelőzni, mint kezelni.

Valójában, a már fiatal korban elsajátított és megtanult „jó gyakorlatok”,  - beleértve a jó minőségű tápanyagok, különösen a kalciumban gazdag tápanyagok megfelelő fogyasztását és a rendszeres fizikai aktivitást,  - hozzájárulnak a csont ásványi tömegének és az optimális csúcs csonttömegéhez.

A csont egy olyan élő szövet, amely a megfelelő mértékű fizikai aktivitás következtében egy ideig (a fiatal felnőtt kor eléréséig) ásványianyagban egyre gazdagabbá és ennek következtében erősebbé válik, azonban egy idő után ez a növekedés egyre lelassul, majd egy idő után visszájára is fordul. Ezért elengedhetetlen az un, fiatalkori csúcs csonttömeg növelése, és annak optimális szintjének elérése. Nők esetében azonban ezek a tényezők sokkal nagyobb odafigyelést igényel.

A minél jobb csúcs csonttömeg elérése érdekében kétféle „gyakorlat” művelése szükséges és fontos a csúcs csonttömeg, - és sűrűség felépítéséhez és fenntartásához:

- Súlyzó és gravitáció ellenében végzett gyakorlatok, amelyekben a csontok és az izmok a gravitáció és az ellenállás ellenében dolgoznak, amelyek révén így az izomerőt (megfelelő izomfeszülést) használják az izomtömeg javítására és a csont erősítésére.

- A rendszeres állóképességi edzés, amely javíthatja a járás minőségét, az egyensúlyt, a koordinációt, a propriocepciót, a reakcióidőt és az izomerőt, még nagyon idős és törékeny idős embereknél is.

Összességében a bizonyítékok erősen arra utalnak, hogy a rendszeres fizikai aktivitás, különösen gyermek,- és serdülőkorban, olcsó és biztonságos módja mind a csont szilárdságának javítására, mind az esés kockázatának csökkentésére.

A csontritkulás a legfejlettebb országok körében a leggyakoribb metabolikus csontbetegség. Bár a csonttömeget,- és sűrűséget minden bizonnyal különböző, egyidejűleg ható tényezők határozzák meg,  - mint például a genetikai tényezők, a hormonok, az életmód és a lakó,-  és munkahelyi környezet, és bár a genetikai meghatározottság kritikus és alapvető szerepet játszik a növekedésben és a csontcsúcs kialakulásában, - ennek megvalósításához azonban  mindig szükség van a tápanyagok megfelelő (minőség és mennyiség) bevitelére is és nem utolsósorban a rendszeres testmozgásra, aminek következtében a csontritkulás és a nem várt csonttörések megelőzésének egyik legjobb módja lehet.

A rendszeres testmozgás és különösen a nagy izomerőt igénylő sporttevékenységek növelik leginkább - már a serdülőkorban a növekedés időszakában is - a csont ásványianyag sűrűségét (BMD) és ásványianyag tartalmát (BMC).

 Ezt a tevékenységet fenn kell tartani az egész életünk során, vagyis felnőtt korban sem szabad a rendszeres testmozgást abbahagyni, annak érdekében, hogy az egyébként elkerülhetetlen csontritkulás minél később és minél kisebb mértékben következzen be.

Ez főleg a nők esetében lehet kritikus, ennek elkerülése érdekében az aerobik, a súlyzós és ellenállással szembeni gyakorlatok szintén hatékonyak lehetnek a BMD növelésében, főleg a menopauza utáni időszakban.

Megjegyzendő, hogy annak ellenére, hogy a táplálkozásunk összetevőivel kapcsolatos kutatások többsége korábban szinte kizárólag a kalciumra és a D-vitamin megfelelő ellátottságára összpontosított, ma már jelentős érdeklődés mutatkozik számos más tápanyagnak a csont minőségére gyakorolt hatása iránt.

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/18808074/

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/16550724/

További híreink