Érdekességek

A rendszeres testmozgásnak egyértelmű szerepe van az időszakos- vagy szakaszos sántítás előfordulásában, annak súlyosságában és kimenetelében

Az időszakos- vagy szakaszos sántítás (claudicatio intermittens) az alsó végtagok artériás érbetegségének jellemző tünete. Lényege a járás közben fellépő, fájdalmas lábikragörcs, amely pihenésre, megállásra megszűnik, majd újra nekiindulva visszatér. A beteg emiatt kénytelen meg-megállni, ezért „kirakatnéző betegségnek” is nevezik. 

A kiváltó ok, hogy a helyi érszűkület miatt a végtag izmai nem kapnak elegendő oxigént fizikai terhelés során, tünetei közé tartozik a lábikra-, a comb- vagy a farizom fájdalma, az előforduló görcs, amely járásra még fokozódik is. A jelentkező sántítás esetén a célzott, strukturált járástréning nagymértékben javítja a járástávolságot és a terhelhetőséget, még akkor is, ha kezdetben fájdalmat provokál. A rendszeres fizikai aktivitás csökkenti az alsó végtagi verőérbetegség és ezen belül az időszakos sántítás kialakulásának kockázatát.
A testmozgás hiányának szerepe az időszakos sántítás kialakulásában

A claudicatio intermittens leggyakoribb oka az arterioszklerózis alsó végtagi perifériás érbetegség. A fizikai inaktivitás ugyanis növeli az arterioszklerózis rizikóját, azáltal, hogy rontja az endotel funkciót. Az endotel az erek belső felszínét borító egyrétegű sejtborítás, amely kulcsfontosságú az erek belső egyensúlyának – homeosztázis  – fenntartásában, az értónus szabályozásában, a véralvadás és a gyulladásos folyamatok szabályozásában. Ez a működési zavar érelmeszesedéshez, ennek következtében magas vérnyomáshoz és szív-érrendszeri betegségekhez vezethet, elősegítheti az inzulinrezisztenciát és a vérzsírok kóros arányát vagy mennyiségét.
Epidemiológiai adatok szerint a rendszeresen fizikai aktivitást végző személyek esetében alacsonyabb a szakaszos vagy időszakos sántítás előfordulása.

Fontos azonban megjegyezni, hogy nem maga a testmozgás okozza a sántítást, – amikor például fizikai terhelés során jelentkezik a fájdalom – , mert annak csak diagnosztikus jelentősége van és nem oki következmény.

A testmozgás pozitív hatása meglévő sántítás esetén.

Számos randomizált vizsgálat és metaanalízis igazolta, hogy strukturált járástréninggel nő a fájdalommentes járástávolság megtételének lehetősége, vagyis nő a maximális járástávolság, és így javul az életminőség is.

Ez az egyik legerősebb evidenciájú nem invazív kezelés az időszakos vagy szakaszos sántítás, vagyis a claudicatio intermittensben, ennek mechanizmusa, hogy a javul a kollaterális erek fejlődése, javul az erek tágulása, melynek következtében hatékonyabb lesz az izomsejtekben az oxidatív anyagcsere és csökken a gyulladásos folyamatok aktivitása.

Milyen mozgás ajánlott meglévő klaudikáció esetén?

Felügyelt vagy strukturált 30–45 perces járótréning heti 3 vagy több alkalommal a sántítás okozta fájdalom enyhe–közepes mértékéig terhelve, majd pihenés, majd ismétlés. Kevésbé hatékony, de hasznos kiegészítés lehet a kerékpározás és az alsó végtagi rezisztenciaedzés – ami javítja az izomerőt, stabilitást biztosít és növeli a funkcionális kapacitást – vagy az úszás, amennyiben a járás nem kivitelezhető.

Szerkesztői megjegyzés: a rendszeres testmozgás tehát csökkenti a sántítás kialakulásának az esélyét, ha már kialakult akkor a strukturált mozgás a kezelés alappillére. Fontos, hogy a mozgás nem oka, hanem „provokáló felszínre hozója” a tünetnek.

További híreink