Érdekességek

A testmozgás hatása az anyagcserére: új eljárások az egészség és a teljesítmény érdekében

A testmozgás számos előnnyel jár a fizikai és mentális jólét szempontjából. Az új metabolomikai kutatások lehetővé tették a szakemberek számára, hogy a rendszeres fizikai aktivitás, a testmozgás szervezetre gyakorolt hatását vizsgálják a szövetek​​ szintjén, például a harántcsíkolt izomzat, a csontok és a máj által kibocsátott metabolitok elemzésével. A metabolom magában foglalja a szervezet összes metabolitját, rendkívül érzékeny a külső hatásokra, például a testmozgásra.

A szakirodalomban az erre a területre vonatkozó tudományos eredmények alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a fizikai aktivitás különböző mértéke (időtartama, intenzitása, gyakorisága) felelős az emberi metabolom számszerűsíthető változásaiért, amelyeket ma már a legkülönbözőbb biológiai mintákban is mérni lehet.

Ezeket az anyagcsere-változásokat leggyakrabban energia-anyagcsere, vagyis a zsír-, az aminosav-, a szénhidrát-, és a nukleotid-anyagcsere változásai jellemzik. A szakirodalomban a kapott eredmények széles körben visszatükrözik a fizikai aktivitáshoz kapcsolódó napjainkig ismert pozitív hatásokat és jótékony fiziológiai adaptációkat.

A szervezetben minden-mindennel összefügg, így az anyagcsere-útvonalak is szorosan összefüggenek egymással: összekapcsolható szerepet játszanak az aerob és anaerob anyagcserében, a légzésben, a zsírsavak-oxidációjában, az elágazó láncú aminosavak-lebontásában és az oxidatív stresszben.

A szakirodalomban komoly vita folyik arról, hogy a rendszeres testmozgás mely összetevői vezetnek a legkifejezettebb, legegyértelműbb változásokhoz szervezetünkben. A kutatások elsöprő többtényezős dózis-hatás összefüggést találtak a rendszeres különböző mértékű testmozgás és az emberi metabolom között. Ebben a legfontosabb tényezők, a fizikai aktivitás időtartama, annak intenzitása és típusa, hiszen ezek határozzák meg azokat a jelentős változásokat, amelyek megfigyelhetőek a szervezet anyagcsere-válaszaiban.

Az állóképességi edzés például növeli a az izomsejtek mitokondrium tartalmát és növeli az oxidatív enzimek mennyiségét és aktivitását, ezzel szemben az ellenállással szemben végzett fizikai terhelés, edzés az izomrostok és az oxigénhiányos anaerob, úgynevezett glikolitikus enzimek aktivitási szintjét, azok között is leginkább a kulcsenzimek aktivitását.

Az akut állóképességi edzés ezek mellett hatással van az aminosav-, a zsír-, és a sejtek energia-anyagcseréjére, valamint az enzimek működéséhez szükséges kofaktor- és vitamin-anyagcserére.

A szubakut állóképességi edzés egyaránt megváltoztatja az aminosav-, a zsír-, és a nukleotid-anyagcserét. A krónikus állóképességi edzés javítja a zsír-anyagcserét és megváltoztatja az aminosav-anyagcserét. Az akut ellenállási edzés számos anyagcsere-utat megváltoztat, beleértve az anaerob folyamatokat és az izomerőt. A krónikus ellenállási edzés hatással van az anyagcsere-utakra, ami végül a vázizomzat adaptációjához vezet. A kombinált állóképességi-ellenállási edzés megváltoztatja a zsír-, a szénhidrát-, és az aminosav-anyagcserét, ezzel is növelve az anaerob – oxigénhiányos környezetben lezajló – anyagcsere-kapacitást és a fáradtsággal szembeni ellenállást.

A rendszeres testmozgás következtében változó metabolitok vizsgálata egy olyan új, növekvő területe a sporttudományos kutatásoknak, amely egyrészt további kutatásokra ösztönözhet, amelyeken keresztül a szakemberek feltárhatják a testmozgás következtében bekövetkező, eddig még nem ismert metabolikus mechanizmusokat, másrészt sokat segíthetnek a civilizációs betegségek megelőzésében, és egészséges embereken, sportolókon az edzésprogramok egyénre szabásában, az optimális egészség és teljesítmény érdekében, annak szolgálatában.

https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC10305288

 

További híreink