Érdekességek

A laktát-paradoxon jelenség

A laktát-paradoxon a sportélettan egyik legérdekesebb jelensége. Nevét onnan kapta, hogy első pillantásra ellentmond annak, amit az oxigénhiányos energiatermelésről gondolnánk.

Lényege, hogy magaslati környezetben az akklimatizálódott szervezet maximális terhelés során kevesebb laktátot termel, mint tengerszinten, pedig a ritkább levegő miatt kevesebb oxigén áll a rendelkezésére.

A józan ész azt diktálná, hogy minél nagyobb az oxigénhiány, annál inkább előtérbe kerül az anaerob energiatermelés, amely fokozott laktát képződéssel jár. Ennek alapján azt várnánk, hogy magaslaton a vérlaktát szintje a maximális terhelés során magasabb lesz. A valóságban azonban ennek éppen az ellenkezője figyelhető meg.

Hogyan alakul ki a laktát-paradoxon?

Amikor egy sportoló tengerszintről magashegyi környezetbe kerül, a laktát-termelés változása két jól elkülöníthető szakaszra osztható.

1. Akut szakasz

Az első napokban a szervezetet váratlanul éri az oxigénhiány. Ilyenkor már mérsékelt vagy közepes intenzitású terhelésnél is magasabb lehet a vér laktat szintje, mint tengerszinten. A szervezet ilyenkor fokozottan támaszkodik az anaerob energiatermelésre.

2. Akklimatizációs szakasz

Néhány hét elteltével a szervezet fokozatosan alkalmazkodik a környezethez. Ekkor meglepő változás következik be: a maximális terhelés után mért vérlaktát-csúcsértékek csökkennek, és gyakran alacsonyabbak lesznek, mint tengerszinten.

Ezt a jelenséget nevezzük laktát-paradoxonnak.

Mi áll a háttérben?

A kutatók ma sem értenek egyet minden részletkérdésben, de a jelenség fő okai valószínűleg a következők.

1. A sejtek takarékosabb energiafelhasználása

Az alkalmazkodás során a sejtek „átprogramozzák” energiafelhasználásukat. A szervezet felismeri, hogy tartós oxigénhiány esetén nem célszerű túl gyorsan felélni a szénhidrát-raktárakat. Emiatt visszafogja a glikolízis, vagyis a gyors szénhidrát lebontás sebességét, ami kevesebb laktát képződésével jár.

2. Az adrenalin hatásának mérséklődése

A magaslatra érkezéskor az adrenalinszint jelentősen megemelkedik, ami fokozza a laktát termelést. Néhány hét alatt azonban ez a hormonális válasz mérséklődik, így a laktát képződés is csökken.

3. A maximális teljesítőképesség csökkenése

Nagy magasságban a sportoló általában nem képes ugyanakkora maximális teljesítményt leadni, mint tengerszinten, így a maximális pulzus is alacsonyabb lehet, ezért az izmok terhelése sem éri el a megszokott szintet. A kisebb végső terhelés következménye a kisebb laktat termelés.

Mit mondanak az újabb kutatások?

A modern magaslati kutatások, köztük a Mount Everest környezetében végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a laktát-paradoxon nem feltétlenül állandó jelenség, inkább egy átmeneti alkalmazkodási folyamat része.

Nagyon hosszú, akár 6-8 hétnél is tovább tartó tartózkodás esetén a hatás részben gyengülhet vagy el is tűnhet. A klasszikus, 2-4 hetes magaslati edzőtáborok során azonban a laktát-paradoxon rendszerint jól megfigyelhető.

Érdekesség

A jelenséghez hasonló anyagcsere-alkalmazkodást figyeltek meg olyan népcsoportoknál is, amelyek generációk óta nagy magasságban élnek, például a tibeti lakosság és az andoki hegyvidék bennszülött népei körében.

Fő üzenet

A laktát-paradoxon arra tanít bennünket, hogy a szervezet nem egyszerűen elszenvedi az oxigénhiányt, hanem alkalmazkodik hozzá. Az akklimatizáció során olyan anyagcsere-változások jönnek létre, amelyek gazdaságosabb energiafelhasználást tesznek lehetővé, és ennek egyik látványos jele a váratlanul alacsonyabb laktat termelés.

https://journals.physiology.org/doi/full/10.1152/nips.01382.2001

További híreink