Érdekességek
A gyaloglás intenzitása és a lépésszám összefügg az egészségügyi előnyökkel
2022.09.23Egy közel 80 000 fő középkorú és idősebb felnőtt bevonásával végzett tanulmány megállapítása szerint már egy kis séta is sokat segíthet elkerülni a súlyos betegségeket és az idő előtti elhalálozást, azonban amennyiben ez egy gyors, tempós sétát jelent akkor különösen előnyös lehet.
Az ezzel a területtel foglalkozó kutatók megállapítása szerint minden további 2 000 lépés naponta – ami, optimális esetben, akár 10 000 is lehet – 8- 11% -kal kevesebb halálesettel, valamint kevesebb szívbetegséggel és daganatos betegséggel jár.
A gyors gyaloglásnak még erősebb kapcsolata volt az alacsonyabb egészségügyi kockázatokkal.
Ezekről az eredményekről az egyik legtekintélyesebb szaklap a JAMA Internal Medicine-ben számoltak be.
A JAMA Neurology-ban megjelent külön tanulmányban a kutatók jelentős összefüggésekről számoltak be a gyaloglás és a demencia csökkent kockázata között.
A gyorsabb mozgás egészségügyi "bónuszt" biztosít.
Ezek a bizonyítékok megcáfolják azokat az eredményeket, amiket középkorú emberek és idősebb nők körében végzett kisebb esetszámú egyént vizsgálva azt sugallták, hogy a széles körben támogatott napi 10 000 lépésnél kevesebb lépésszám kisebb egészségügyi előnyökkel járnak.
Ez az új tanulmány eredménye tehát alátámasztja azokat az elképzeléseket, hogy "MINDEN LÉPÉS SZÁMÍT", és a gyorsabb mozgás egészségügyi "bónuszt" jelent
A széleskörű felmérésben 78 500 főt vizsgáltak, akik a 40-79 éves korcsoportokhoz tartoztak, esetükben egy héten keresztül mérték a naponta megtett lépések számát egy gyorsulásmérő segítségével. A résztvevők átlagéletkora 61 év volt, ötvenöt százalékuk nő, és 97%-uk pedig fehérbőrű volt.
A lépéseket "normálisan átlagosnak" minősítették, abban az esetben amennyiben percenként 40-nél kisebb volt a tempó és "céltudatosnak", amikor percenként 40 vagy annál nagyobb ütemben tették meg a lépéseket. A kutatók kiszámították a 30 perces csúcs fordulatszámot is, amely az egyes egyének 30 legaktívabb percének átlagát jelentette egy nap alatt.
A résztvevők egészségügyi nyilvántartásait a rendelkezésre álló adatbázisból nyerték és 7 év után felülvizsgálták, azt találták, hogy minden újabb, további 2 000 lépés megtétele esetében alacsonyabb volt a bármely okból bekövetkező szív- és érrendszeri és a rákos halálozással való kapcsolat.
Hasonló csökkenést figyeltek meg az egyéb szívbetegségek előfordulásában is, amelyeket halálos és nem halálos szívkoszorúér-betegségként, stroke-ként és szívelégtelenségként határoztak meg, és 13 olyan összetett rákos megbetegedést is regisztráltak, amelyről kimutatták, hogy összefügghet a tapasztalt nagyon alacsony fizikai aktivitással.
Mind a „normálisan átlagos”, mind a „céltudatos” lépések alacsonyabb elhalálozási és betegségi rátához kapcsolódtak összevetve a többnyire ülő életmódot folytató egyénnel.
A kutatók szerint különösen biztató volt az esetleges, alkalmi sétákhoz kapcsolódó előny, amely egyesek számára megvalósíthatóbb lehet, mint egy tervezett séta.
A jobb eredményekkel való összefüggés különösen erős volt a 30 perces csúcs-fordulatszám esetében (az egyes egyének 30 legaktívabb percének átlaga).
Az intenzitás felső ötödében lévő egyének 34% -kal alacsonyabb halálozási aránnyal rendelkeztek, mint az alsó ötödben - ez a megfigyelés a kutatók szerint "tükrözi a természetes legjobb erőfeszítés fontosságát az egyén képességeihez képest".
Az elemzés során nyert adatokat számos tényezővel korrigálták, beleértve az életkort, a nemet, a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a gyümölcs- és zöldségfogyasztást, a gyógyszerhasználatot, a családban előfordult, halmozódó szív- és érrendszeri betegségek vagy rák kórtörténetét, valamint az alvás minőségét. Kizárták azokat a résztvevőket is, akiknek a lépések kiértékeléstől számított 2 éven belül betegségük volt vagy netán meghaltak, hogy ezzel is minimalizálja a fordított ok-okozati összefüggés problémáját, amelyben a meglévő egészségügyi problémák miatt mozogtak kevesebbet a résztvevők.
Megjegyzés: A kinyert és elemzett adatok bizonyítékot szolgáltatnak a lépésszámlálás fontosságára és az erre vonatkozó ajánlásokhoz. Bár az adatok megfigyelés jellegűek voltak, és nem bizonyítják az ok, okozat közti összefüggést, azonban ennek ellenére a tanulmány "kritikus bizonyíték”-okkal járul hozzá a fizikai aktivitásra vonatkozó lépésszámláláson alapuló ajánlásokhoz.
Az Egészségügyi Világszervezet irányelvei 150 perc közepesen intenzív tevékenységet vagy 75 perc erőteljes tevékenységet javasolnak hetente, plusz erőnléti edzést hetente kétszer.
Tekintettel az okos telefonokban és a fitnesz órák/karkötőkben megtalálható aktivitásmérők elterjedésére, a lépésszámokon alapuló ajánlások különösen hasznosak lehetnek azok számára, akik nem szándékosan rögzítik fizikai aktivitásukat.
A tanulmány megállapításai szerint csak minden ötödik résztvevő érte el napi 10 000 lépést, ezért az alacsonyabb lépésszám elérése is reális cél, hiszen így is elérhető célokat jelenthet az átlagos felnőtt lakosság számára és a hosszabb élettartam növekedés ami egyszerűbben is elérhető akár kisebb napi lépésszám esetén is.
Az egyik kutató így fogalmazott:
"Sétáljunk minden nap. Próbáljunk a 10 000 lépés elérésére törekedni, de ha csak 6 000-et vagy 8 000-et tudunk adott napon teljesíteni, akkor annak is megvannak az előnyei"
https://www.medscape.com/viewarticle/980974#vp_2
