Érdekességek

Meleg és párás környezetben végzett testedzés

A 40 °C feletti, közérzetileg extrém hő (pezsgő stadionkörnyezetek) jelentős hőstresszt válthat ki, és gyakoribb a hőguta jelentkezése. Tudományos megalapozottságú tanulmányok szerint a magas hő és páratartalom csökkentheti a kognitív és fizikai teljesítményt, és megnöveli a munkabalesetek számát, különösen szabadtéri munkavégzés során. Érdekes lehet áttekinteni, hogy e mögött milyen biológiai mechanizmusok állnak.

Elsődleges következmény, hogy ilyen körülmények között a kortiko-szimpatikus aktiváció átveszi az uralmat – hideg hatására erős érszűkület, melegben fokozott vérátáramlás bőr felé. A kortiko-szimpatikus aktiváció az agykéregnek a szimpatikus idegrendszerre gyakorolt hatására utal, amely a szervezet „harcolj vagy menekülj” válaszát szabályozza. Ezt az aktivációt különféle stresszorok válthatják ki, ami stresszhormonok felszabadulásához és fokozott szimpatikus idegaktivitáshoz vezet. Az agykéreg ugyanis kulcsszerepet játszik az információk feldolgozásában és ezen válaszok beindításában, befolyásolva a szimpatikus kiáramlást, és végső soron a szív- és érrendszeri funkciókat, az immunválaszokat és más fiziológiai folyamatokat is érinti.

Másodszor, fontos tényező lehet az izommunka során termelődő és a vérarámba bekerülő exerkinek koncentrációjának változó szintje.  Az exerkinek ugyanis olyan fehérjék vagy egyéb molekulák, amelyeket a szervezet mozgás közben, főként az izmokban termel, és amelyek gyulladáscsökkentő, anyagcsere-szabályozó és immunrendszer-erősítő hatással lehetnek. Ilyenek például az Irisin, ezek termelése hidegben végzett fizikai aktivitás során nő, így az edzések esetén is, ami kedvező szív-érrendszeri adaptációkat is kiválthat.

             De nézzük meg mi történik az extrém meleg és a magas páratartalom esetén az exerkinek termelődése terén?

1. Testhőmérséklet és hőstressz: Magas hőmérsékleten a test erősebben dolgozik a hőleadásért izzadás és a vérkeringés megváltozásarévén, ami fokozza a stresszválaszt. Ez a stressz válasz, ami lehet például hősokk-fehérjék termelése befolyásolhatja az exerkinek szintjét, egyeseket fokozva, másokat csökkentve.
2. Folyadékháztartás: Dehidratáció esetén a gyulladásos markerek koncentrációja megnövekedhetnek, ami gátolhatja bizonyos pozitív exerkinek, így például az IL-6, vagy az Irisin hatását.
3. Izommunka módosulása: extrém melegben gyakran csökken a fizikai és szellemi teljesítmény, melynek következtében rövidebb ideig vagy alacsonyabb intenzitással sportolunk. Ez szintén csökkentheti az exerkinek mennyiségét.
4. Hormonális válasz: A hőség befolyásolja a kortizol és adrenalin szinteket, amelyek szintén hatással lehetnek az exerkinek működésére.

A nagy meleg és magas páratartalom tehát változást hozhat az exerkinek termelődésében, ami az egészségre pozitívan vagy negatívan is hathat, az edzés intenzitásától, időtartamától, hidratáltságtól és edzettségi állapottól függően. Pozitív hatású, hogy bizonyos mértékű hőterhelés például a szaunázás önmagában is serkentheti a szervezet regenerációs és gyulladáscsökkentő folyamatait. Negatív hatás, hogy a túlzott hőterhelés vagy kiszáradás esetén az exerkinek jótékony hatása elmaradhat, és akár fokozott gyulladás vagy izomkárosodás is kialakulhat.

A hő- és páratartalom környezeti módosító tényezők, az ilyen környezetben végzett fizikai aktivitás hatására eltérő lesz az exerkin szekréció/válasz, ami ezen keresztül az edzés jótékony, vagy káros hatásait is befolyásolják

Ajánlások a biztonságos edzéshez: Meleg és párás környezetben hidratáljunk rendszeresen, tartsunk sok pihenőt, vagyis fokozatosan ügyeljünk a hőterhelésre. Az átlagos populáció számára fontos, hogy a mérsékelt extrém időjárás közben végzett fizikai aktivitás, edzések hatásai lehetnek előnyösek is, de csak fokozatos alkalmazkodás mellett. Természetesen a hivatásos sportolók esetében is a legfontosabb a fokozatos alkalmazkodás és a hidratációs és az állandó sportorvosi ellenőrzés.

További híreink