Érdekességek

Pitvarfibrilláció gyakorisága korábbi világklasszis evezősöknél: a környezeti és genetikai tényezők hatása

Az állóképességi edzettség nagymértékű növelése sokszor problémát is okozhat, tekintettel arra, hogy a nagy kitartást igénylő sportok (evezés, maratoni futás, országúti kerékpár) összefüggésbe hozhatók a pitvarfibrilláció előfordulásának fokozott kockázatával. Egy közelmúltban megjelent tanulmány szerzőinek célja volt annak felmérése, hogy ez milyen mértékben tudható be a testmozgás okozta fokozott fizikai terhelésének vagy a inkább a genetikai hajlammal van hozható összefüggésbe.

A vizsgálati személyek 45-80 év közötti, a nemzetközi bajnokságokon részt vevő korábbi evezősök voltak, akiknek adatait  összehasonlították az Egyesült Királyság Biobankjából származó kontrollcsoport adataival, akik életkor és nem szerint  hasonlóak voltak. A vizsgálatba bevont adatok értékelése magában foglalt egy 12 elvezetéses és Holter EKG-t, szívmágneses rezonancia képalkotást, valamint genetikai elemzéseket, beleértve a ritka variánsok értékelését és egy úgynevezett validált pitvarfibrilláció poligén (pitvarfibrilláció-PRS) kockázati pontszám levezetését is.

A felmérésbe bevont 121 elit evezősből, akiknek átlagéletkora 62 év volt (legfiatalabb 54, míg a legidősebb 69 éves) közülük 74% volt férfi 26-nak (21,5%) volt pitvarfibrillációja, összehasonlítva a 11 495 fős kontrollcsoport tagjaival, akik közül 364 eset fordult elő (3,2%), a prevalencia, - vagyis egy bizonyos időszakra vonatkozó gyakorisági arány, - kockázati aránya 6,8 volt.

A pitvarfibrilláció előfordulása a 4 éves követés során szintén nagyobb volt - 95 evezősből 6 fő, ami 6,3%-s előfordulás összevetve a 11 131 fős kontrollcsoportból, akik közül 252 személy esetében észlelték, ami 2,3% volt, illetve a kockázati arány 2,8.

A kontrollcsoporthoz képest a sportolók nagyobb mértékű strukturális és elektrofiziológiai szívátépülést mutattak.

A sportolók hasonló kardiovaszkuláris kockázati tényező profillal rendelkeztek, de magasabb volt a sztrók prevalenciája, mint a kontrollcsoportnak: 3,3% vs. 1,1%, kockázati arány 3,0.

A kardiomiopátia génekben, - a szív izomzatát érintő, különböző okból létrejövő, különböző típusú megbetegedésekekért felelős gének - található ritka patogén és valószínűsíthető patogén variánsok prevalenciája alacsony volt a sportolóknál (2,7%), és nem voltak magasabbak a pitvarfibrillációban szenvedőknél. Ezzel szemben azoknál a résztvevőknél, akiknél magas volt a pitvarfibrilláció-PRS, azok esetében a pitvarfibrilláció esélye a sportolók esetében (3,7 x-es), míg a kontroll csoportnál 2,0 x-es a csoportok közötti összehasonlításban.

Következtetésként megállapítható: Annak ellenére, hogy a kontrollcsoporthoz képest az elit állóképességi sportolók kedvezőbb kardiovaszkuláris kockázati tényezőjű profillal rendelkeztek, lényegesen magasabb volt a pitvarfibrilláció prevalenciája és előfordulása. Ezek az adatok arra utalnak, hogy állóképességi sportolóknál a testmozgás által kiváltott szívizom-átépülés és a genetikai hajlam is hozzájárulhat a pitvarfibrilláció megjelenéséhez.

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/40561495/

További híreink