Érdekességek

Az izmok és az agy titkos együttműködése

A demencia egy progresszív neurodegeneratív szindróma, amelyet a kognitív funkciók romlása, viselkedési zavarok és a funkcionális függetlenség elvesztése jellemez. Az Alzheimer-kór a legelterjedtebb forma, az esetek 60-70%-át teszi ki. Az Egészségügyi Világszervezet szerint jelenleg világszerte több mint 55 millió ember él demenciával, és ez a szám a népesség öregedésével drasztikusan növekedni fog. A demencia globális gazdasági terhét 2019-ben több mint 1,3 billió amerikai dollárra becsülték, és az előrejelzések szerint 2030-ra meghaladják a 2,8 billió értéket. A történelem során a demenciával kapcsolatos kutatások túlnyomórészt a betegség-specifikus patológiákat célzó farmakológiai beavatkozásokra összpontosítottak, különösen a béta-amiloid és az Alzheimer-kór felhalmozódásában. A több évtizedes klinikai vizsgálatok kudarcai azonban rávilágítottak az egycélú terápiás megközelítések korlátaira. Mindeközben a konvergáló epidemiológiai bizonyítékok feltárták, hogy a demenciás esetek jelentős része az egész életen át tartó, módosítható kockázati tényezőknek, vagyis az életmódunknak tulajdonítható.

Amikor például egy idősebb ember sétál, lépcsőzik vagy részt vesz egy tornafoglalkozáson, akkor első pillantásra úgy tűnhet, hogy elsősorban az izmait edzi.

A tudomány azonban ma már tudja, hogy minden mozdulat egyben az agy számára is fontos inger.

Az elmúlt évek kutatásai feltárták, hogy a mozgás és a gondolkodás között sokkal szorosabb kapcsolat van, mint korábban feltételeztük.

Az izmok és az idegrendszer valóságos párbeszédet folytatnak egymással, amely jelentős szerepet játszhat a memória, a figyelem és az önálló életvitel megőrzésében.

Amikor mozgunk, nemcsak az izmaink dolgoznak, hiszen az utóbbi évek kutatásai szerint a fizikai aktivitás során olyan biológiai folyamatok indulnak el, amelyek közvetlenül befolyásolhatják az agy működését is. 

A kutatók ma már „izom–agy párbeszédről” beszélnek. Az aktív izmok olyan jelzőmolekulákat termelnek, amelyek elősegíthetik az idegrendszer alkalmazkodóképességét, vagyis a neuroplaszticitást. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a rendszeres mozgás miért járhat együtt jobb memória- és figyelmi teljesítménnyel. Különösen érdekesek azok a programok, amelyekben a mozgás és a gondolkodás egyszerre jelenik meg. Ilyen lehet például, amikor valaki séta közben számol, egyensúlygyakorlat közben memóriatesztet végez, vagy mozgásos játékok során gyors döntéseket hoz. A kutatások szerint ezek a kettős feladatú tréningek kedvezően hathatnak a figyelemre, a végrehajtó funkciókra és az egyensúlyra is. 

Szerkesztői megjegyzés: az emberek a mozgás során nem csupán az izmokat erősítik, minden lépés, minden egyensúlyi kihívás és minden új mozdulat egyben az agy számára is kiváló edzés lehet.

chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://www.journalijar.com/uploads/2026/03/69ccca74f3a41_IJAR-56826.pdf

További híreink