Érdekességek

Az öregség egyik legjobb és legolcsóbb ellenszere a fizikailag aktív életmód

Az idős emberek funkcionális teljesítőképességét megőrizni a legegyszerűbben úgy lehet, amennyiben célzottan azokat az élettani hátrányokat, akadályokat próbáljuk csökkenteni, amelyek meglétének hiánya a leginkább okozói ennek a kellemetlen állapotnak.

Ennek érdekében az egyik legtekintélyesebb sportorvosi folyóiratban (The International Journal of Sports Medicine) megjelent összefoglaló tanulmány megállapításait mutatjuk be a következőkben.

Az átfogó tanulmány kifejezett célja volt, egyrészt, hogy szisztematikusan vizsgálja meg az idősebb embereknél az izomerő és a funkcionális teljesítmény kapcsolatát, másrészt mérje fel az erőnléti edzések hatását az idős emberek funkcionális teljesítményére.

A felmérés módszere olyan szisztematikusan elvégzett átfogó vizsgálat volt, amely elemzi az, ezen a területen megjelent kutatási eredményeket és azokból fontos megállapításokat tesz közé.

A módszer tehát három szakaszból állt. 

• Először szisztematikusan áttekintették az izomerő, illetve az izomerő és a funkcionális teljesítmény kapcsolatára vonatkozó bizonyítékokat.
• Másodszor áttekintették azokat az erőnléti edzés módszereket, amelyek révén mind az izomerőt, mind a funkcionális teljesítményt legalább egy közös, jellemző paraméterrel mérni lehetett.
• Végül, gyakorlati szempontból áttekintették azokat a különböző erőnléti edzés módszer összetevőket, amelyek révén bizonyítható módon segíteni lehet a fizikai funkciók javítását.

A elemzések során 44 tanulmány eredményeit elemezték a szakemberek, amelyekben pozitív összefüggést lehetett feltárni az izomerő és a fizikai funkció megtartása és javulása között. Megállapították, hogy az izomerő változása egyértelműen jelzi a funkcionális teljesítmény változását is. Kilenc tanulmány feltárta a mozgás un. maximális szögsebességét, amely az izomerő fontos összetevője és pozitívan kapcsolódott a funkcionális teljesítőképességhez.  

Megállapítást nyert, hogy a maximális szögsebesség mértéke sokkal jobban jelezte előre a funkcionális teljesítmény változást, mint maga az izomerő.

31 olyan, az erőnléti edzésmódszereket vizsgáló tanulmányt azonosítottak, amelyeket a kicsi esetszám és/vagy a hiányos eredmények miatt nem tudtak figyelembe venni, vagyis csak minden ötödik tanulmány megállapításait ítéltek meg úgy, hogy esetükben alacsony volt az elfogultság kockázata. Tizenhárom tanulmány hasonlította össze a hagyományos rezisztencia-edzés hatását az erőnléti edzésekkel és tíz tanulmány vizsgálta az izom ereje és a funkcionális teljesítmény közti összefüggéseket.

A maximális mozgási sebesség és az alacsony edzésterhelés alkalmazása voltak azok az egyszerű edzésmódszerek, amelyek kisebb mértékű-, és az alacsony frekvenciájú edzések komponensekként kerültek alkalmazásra és amelyek lehetőséget kínáltak a pragmatikus vagyis a gyakorlatban is használható edzésmódszerek kialakítására. Ezenkívül sajnálatosan azok a kutatási területek uralták a vizsgálatokat, amelyek rövid távú nyereséget eredményeztek és kevésbé vették figyelembe a funkcionális teljesítmény hosszú távú fenntartásának igényét. 

A szakirodalmi felmérésekből végülis arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy ezt a területet sokkal inkább hosszabb távon kellene vizsgálni, annak érdekében, hogy megfelelő és optimális stratégiákat lehessen kidolgozni az izomerő és a funkcionális fejlesztés összefüggéseinek fenntartása és javítása érdekében.

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/26893098/

További híreink