Érdekességek

Az idős, cukorbeteg felnőttek kevesebb lépést tesznek naponta, mint az azonoskorú egészséges társaik.

A cukorbetegség előfordulásának előre jelzett növekedése 2030-ig 25%-kal, 2045-re pedig 51%-kal fog nőni, ami nagyrészt a népesség gyors öregedésének tulajdonítható. Ezért az idősek cukorbetegségének megelőzésére irányuló hatékony és fenntartható stratégiákat prioritásként kell kezelni az egészségügyi rendszereknek.

A cukorbetegség növeli a retinopátia, a nefropátia, a testi fogyatékosság és a szív- és érrendszeri megbetegedések (CVD), valamint a betegségspecifikus és az összes egyéb okból bekövetkező halálozás kockázatát. Ezenkívül a cukorbetegség jelentős gazdasági terhet jelent egy ország egészségügyi ellátórendszerére. A becslések szerint a cukorbetegség prevalenciája már meghaladja a 460 millió embert, annak ellenére, hogy a cukorbetegséggel összefüggő szövődmények kialakulásának kockázata javultak.

A svédországi Umeå-ban 2012–2017 között egy prospektív kohorsz vizsgálatban 3 055 közösségben élő átlag 70 éves személyt – 48%-uk volt férfi - vizsgáltak, abból a célból, hogy megvizsgálják a napi lépésszám és a cukorbetegség közötti összefüggést. A vizsgálat kezdetén a résztvevők egyikénél sem állapítottak meg cukorbetegséget.

A napi lépésszámot 1 héten keresztül Actigraph GT3X+ gyorsulásmérőkkel mérték, az átlagosan 2,6 éves követési idő alatt 81 résztvevőnél diagnosztizáltak cukorbetegséget.

Fordított nemlineáris dózis-válasz összefüggést találtak a napi lépésszám és az incidens cukorbetegség között. A cukorbetegség kockázatának meredek csökkenése a magasabb napi lépésszámtól körülbelül napi 6 000 lépésig volt megfigyelhető. A napi lépésszám növekedésével a kockázat lassabb ütemben csökkent, mígnem napi 8 000 lépés körüli értéknél egyenlítődött ki.

A 4 500 napi lépésszám volt az a határ, ahol a cukorbetegség előfordulása a legalacsonyabb kockázatával kellett a résztvevőknek számolnia. 4 500 lépést/nap megtevőknél 59%-kal alacsonyabb volt a cukorbetegség kockázata, mint a kevesebb lépést megtevőkkel. A zsigeri zsírszövet mérsékelte az összefüggést (kockázati arány 36%-al volt kisebb, amely kis mértékben módosult az ülőmunka, a végzettség és az egyéb kardiometabolikus kockázati tényezők és betegségek miatti korrekció után (kockázati arány 42%.

Következtetések: A tanulmány alapján a magasabb napi lépésszám a közösségben élő 70 éveseknél alacsonyabb cukorbetegség kockázatával járt együtt. A legnagyobb előny a napi 4 500-s lépésszámnál jelentkezett, ami jóval kevesebb, mint napi 10 000 lépés. Figyelembe véve, hogy csak megfigyeléses vizsgálatról van szó, ezek az eredmények azt sugallják, hogy a napi lépésszám mérsékelt növelésének elősegítése segíthet csökkenteni a cukorbetegség kockázatát az idősebb felnőtteknél.

Mivel úgy tűnik, hogy a zsigeri zsír megléte növeli a cukorbetegség megjelenésének kockázatát, ezért a cukorbetegség megelőzését célzó életmódbeli beavatkozásoknak a fizikai aktivitáspropagálása, elősegítése mellett az elhízás megelőzésére és megléte esetén, annak csökkentésére is törekedni kell.

Az idős embereknél megnövekszik a cukorbetegség kockázata a genetika, az életmód és a biológiai öregedés összetett kölcsönhatása miatt. Az öregedési folyamat negatív hatással van a hasnyálmirigy β-sejtjeinek működésére, és a zsigeri zsírszövet növekedéséhez és az izomtömeg elvesztéséhez vezet, ami a fizikai aktivitás csökkenésével együtt elősegíti a gyulladások kialakulását és az inzulinrezisztenciát

A mindennapi rendszeres séta a testmozgás legkönnyebben elérhető típusa, az idősebbek személyek körében ezért nagy előnyt élvez.

A gyaloglást korábban a cukorbetegség alacsonyabb kockázatával hozták összefüggésbe. A napi lépésszámot objektíven követni képes hordható eszközök használata azonban egyre növekszik idősebb felnőtteknél is. Ez a tendencia, valamint az a tény, hogy a napi lépésszám a fizikai aktivitás intuitív mérőszáma, és olyasmi, amit az idősebb egyén könnyen megért, arra utal, hogy az ilyen kutatások eredményeinek nagy közegészségügyi vonatkozásai és transzlációs potenciálja lehet.

https://bmcpublichealth.biomedcentral.com/articles/10.1186/s12889-020-09929-2

További híreink