Érdekességek

Amikor a sport megbetegít: Pitvarfibrilláció versenysportolóknál

Szakirodalmi adatok alapján a pitvarfibrilláció (AF) gyakrabban fordul elő nagy teljesítményű sportolóknál.  A pitvarfibrilláció vagy pitvarremegés az egyik leggyakoribb szívritmuszavar, amit a szív kisebb üregeinek, az úgynevezett pitvaroknak a rendellenes elektromos működése okoz.

A pitvarfibrilláció (AF) előfordulásának kockázata sportolók körében egy érdekes kutatási terület, mivel a nagy intenzitású, hosszan tartó edzések sajátos módon befolyásolhatják a szívritmust. Bár a rendszeres sporttevékenység általában csökkenti a szívbetegségek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az elhízás vagy a szívkoszorúér-betegség kockázatát, azonban bizonyos típusú és intenzitású edzések, különösen a hosszú távú, állóképességi sportok növelhetik a pitvarfibrilláció előfordulásának kockázatát.

A fiatal sportolóknál kevésbé gyakori a pitvarfibrilláció, mint kockázati tényező, összehasonlítva például az idősebb, régóta sportolókkal.

A régóta sportolóknál körülbelül 2,5-szer nagyobb kockázata, mint a többnyire ülő életmódot folytatóknál

Kutatások kimutatták, hogy a hosszú távú állóképességi sportolók, például a maratoni futók, triatlonosok és kerékpárosok körében nagyobb lehet a pitvarfibrilláció előfordulása, mint a nem sportolók körében. Egy 2013-as áttekintés szerint az állóképességi sportokhoz társuló megnövekedett AF-kockázat összefüggésbe hozható a szív szerkezetének változásaival, például a bal pitvar tágulásával és a szívizomrostok fokozott feszülésével, illetve az intenzív testmozgás okozta szívizom-átalakulással.

A hosszan tartó intenzív edzések adaptációra késztetik a szívizmot, amely növekedéssel és átalakulással reagál. Az állóképességi sportolók esetében gyakran előfordul a bal pitvar méretének növekedése, amely növeli a pitvarfibrilláció kockázatát. A szív ezen adaptációi során a sejtszintű változások például a fokozott kötőszövet-képződés destabilizálhatják a szívritmust, növelve az AF valószínűségét.

Úgy tűnik tehát, hogy a pitvarfibrilláció előfordulása a sportolási gyakorlat intenzitásától függ

Azokat a sportolókat, akik vegyes intenzitású sportágat űznek, például labdajátékok kevésbé érinti a pitvarfibrilláció előfordulása, szemben a tisztán állóképességi sportolókkal, például kerékpározás. De az intenzív állóképességi sportok is összefüggésbe hozhatók az AF előfordulásával, ugyanis ezeknél a sportolóknál gyakran diagnosztizálják idiopátiás terhelés okozta pitvarfibrillációt.

Az állóképességi sportolóknál az életkorral növekvő kockázat is megfigyelhető. Egyes tanulmányok szerint a 35 éves kor felett folytatott rendszeres állóképességi sporttevékenység különösen magas kockázattal járhat a pitvarfibrilláció kialakulására. Az intenzív sportolás időtartama és az edzés mennyisége is befolyásolja a kockázatot, az évtizedek óta sportolóknál gyakoribb az AF megjelenése.

Az alábbiakban tekintsük át, hogy melyek az edzés által kiváltott AF kockázati tényezői:

A meta-analízisek a következő kockázati tényezőket azonosítják az AF sportolóknál történő előfordulása tekintetében:

• A pitvarfibrilláció kockázata tehát leginkább a 35 év feletti férfiak körében magas, különösen azoknál, akik rendszeresen, nagy intenzitással edzenek, szintén veszélyeztetettek, akik hosszútávú állóképességi sportokat űznek, mint a futás vagy a kerékpározás.

• A hosszú sportmúlttal rendelkezők, akik több mint tíz év igényes állóképességi edzés végzése 1 500-2 000 óra edzésidővel az eddigi élet folyamán

• . Az optimális egészség megőrzése érdekében javasolt, hogy ezek a sportolók rendszeres kardiológiai ellenőrzéseken vegyenek részt, pihenőidőt biztosítsanak a regeneráció érdekében.

Mitől lesz érzékeny egy sportoló szíve a pitvarfibbrillációra?

Az edzés által kiváltott pitvarfibrilláció kialakulásának patomechanizmusa összetett és még nem teljesen ismert, de valószínűleg különböző tényezők kölcsönhatásának eredőjeként határozható meg, emellett a sport által kiváltott gyulladások és az oxidatív stressz is elősegítheti az artériás fibrózist és így valószínűleg a pitvarfibrilláció kialakulását is.

Sport és a pitvarfibrilláció megelőzése

A pitvarfibrilláció előfordulási kockázata nem zárja ki a rendszeres sportolás egészségügyi előnyeit, mivel a mérsékelt fizikai aktivitás csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, valamint a korai halálozást. Az optimális edzésprogram mérsékelt intenzitású, változatos edzésekkel például a súlyzós edzés és nem túlzásba vitt kardió terhelés segíthet az AF kockázatának csökkentésében, miközben biztosítja az állóképesség fejlesztését és az általános szív egészségét.

Összefoglalva elmondható, hogy a sportolókat egyre jobban érinti a pitvarfibrilláció és úgy tűnik, hogy előfordulása a sporttevékenység intenzitásától függ. Vannak azonban más lehetséges kockázati tényezők is, leírtak jó néhány patofiziológiai folyamatot, azonban a konkrét mechanizmus még nem teljesen tisztázott. 

https://noak-therapie.de/news/wenn-sport-krank-macht-vorhofflimmern-bei-leistungssportlern/

További híreink