Érdekességek

A világ népessége egyre idősödik, ami többnyire együtt jár a szépkorúak kognitív funkciók károsodásának növekvő kockázatával.

A Földön élő emberek száma évről-évre növekszik, ezzel a növekedésével párhuzamosan zajlik a népesség elöregedése. Az időskori függőségi ráta, kifejezi, hogy száz aktív korú 15–64 év közöttiekre hány 65 éves és annál idősebb személy jut.

Az időskori függőségi ráta a múlt század 50-es éveiben még igencsak alacsony volt (8,5–8,7% közötti), ami az ezt követő évtizedekben alig változott, azonban 2010 után már közel 12%-ra teheti, míg napjainkban megközelíti a 16%-ot.. Egyes óvatos becslések alapján 2050-re meghaladhatja a 26%-ot.

Az egyre nagyobb számú 65 éven felüliek növekvő idősödő korösszetétel hátterében a termékenység visszaesése és a meghosszabbodó életkilátások állnak.

Az Egyesült Államok az előrejelzések szerint tíz év múlva az USA történetében először az idősebb emberek száma meghaladja a gyerekekét. A középkorúak már most is többen vannak, mint a gyermekek, de az előrejelzések alapján a 65 év felettiek száma várhatóan 77,0 millió, míg a 18 éven aluliak száma már kevesebb (76,5 millió) lesz.

A gyorsan öregedő népesség által okozott demográfiai átalakulás az Egyesült Államokban még  új jelenség, de például Japán már a világ legidősebb népessége, ahol minden negyedik ember legalább 65 éves, ami azzal is jár, hogy a távol-keleti szigetország népessége már csökkenni kezdett, és az előrejelzések alapján 2050-re ennek megfelelően közel 20 millió fővel fog csökkeni.

Európa sajnos ugyanazon az úton jár Nyugat-Európa egyes országainak népessége már manapság is idősebb, mint az Egyesült Államokban, ilyen például Németország, Olaszország, Franciaország és Spanyolország. Kelet-Közép Európa országai esetében is néhány éven belül a népességszám szintén csökkenni fog.

Az idősek növekvő számával az országokban nagyobb igény mutatkozhat az egészségügyi ellátás, az otthoni gondozás és az otthoni ápolás iránt, ami az egészségügyi kiadások növekedésével a társadalombiztosítást is érintheti. Az évek előrehaladtával a társadalombiztosításra jogosult idős személyre egyre kevesebb munkaképes felnőttet lehet számolni, néhány évtizeden belül ez a szám várhatóan két és fél munkaképes felnőttre csökken minden idős emberre számítva.
Az idősebb korosztályt ezekben az elöregedő népességű országokban sajnos egyre inkább fenyegeti a gondolkodásbéli képességek hanyatlása.

Ennek vizsgálatát tűzték egy nemrégiben megjelent tanulmány szerzői, vizsgálták a fizikai aktivitás szintjének összefüggését a kognitívan normális és kognitívan károsodott szépkorúak esetében, valamint összefüggést kerestek a demencia kockázati tényezőivel.

A fizikai aktivitás és a demencia összefüggését felmérő kutatások eddig általában a 90 évnél fiatalabb személyeken végzett vizsgálatokon alapulnak. Ennek a tanulmánynak elsődleges célja a kognitívan normális és kognitívan károsodott, 90 évnél idősebb szépkorú felnőttek fizikai aktivitási szintjének meghatározása volt. Az előzőeken kívül még azt is vizsgálták, hogy megállapítsák a fizikai aktivitás mértéke összefüggésben áll-e a demencia kockázati tényezőivel és az agypatológiai biomarkerekkel.

A fizikai aktivitást kognitívan normális (N=49) és kognitívan károsodott (N=12) időseknél akcelerométerrel vizsgálták 7 napon keresztül. Tesztelték a fizikai teljesítőképesség paramétereit és a tápláltsági állapotot, mint a demencia kockázati tényezőit, valamint az agy patológiai biomarkereit. Az összefüggések vizsgálatára lineáris regressziós modelleket alkalmaztak a kor, nem és az iskolai végzettség alapján. A kognitívan normális szépkorúak átlagosan napi 45±27 percig voltak aktívak, míg a kognitívan sérült idősek kevésbé tűntek fizikailag aktívnak napi 33±21 perccel, alacsonyabb mozgásintenzitás mellett. A hosszabb aktív időtartam és az alacsonyabb ülőmunka ideje a jobb tápláltsági állapottal és jobb fizikai teljesítménnyel és kevesebb fehérállomány-hiperintenzitással volt összefüggésben, illetve a hosszabb maximális gyaloglási időtartam több amiloid kötéssel járt együtt.

A tanulmány szerzői tehát megállapították, hogy a kognitívan károsodott legidősebb egyének alacsonyabb mozgási intenzitással aktívak fizikai szempontból, mint a kognitívan normális legidősebb egyének. A legidősebbeknél a fizikai aktivitás a fizikai paraméterekhez, a tápláltsági állapothoz, és közepes mértékben kapcsolódik az agy patológiai bio-markereihez

https://bmcgeriatr.biomedcentral.com/articles/10.1186/s12877-023-03814-4

https://www.ksh.hu/s/kiadvanyok/nepesedesi-vilagnap-2023/index.html

További híreink