Érdekességek
10 000, azaz Tízezer lépés 1.rész
2020.06.12Meneküljön ki a szabadba, sétáljon egy nagyot a ház körül vagy menjen be a városba, ruccanjon ki a szabadba.
Ez szélesíti a látókört, csökkenti a stresszt, a vérnyomást és a korona vírus okozta stresszt.
Dicsérjük hát a sétálás gyógyító erejét és sétáljon inkább a panaszkodás helyett!
Aki két óra alatt 10.000 lépést tesz meg, az egy 1,8 méter magas embernek 6,5 km megtételét jelenti. Eleinte kísérettel kezdte a focus.de német online magazin riportere, de aztán egyedül maradt, a navigációt pedig a saját kíváncsisága jelentette. A lábainkkal jobban látunk, ez mindig is így volt. Kr. e. 4. században, Athénban Arisztotelész úgy tanította tanítványait, a peripátistákat (vándorok), hogy fel-le sétáltak az iskola kertjére nyitott teremben (ókori görög: Peripatos).
Arisztotelész számára a séta a gondolkodó emberek egyedülálló módja, ugyanúgy, mint az túlélési ösztön a négylábúaknál.
A neurológusok meggyőző magyarázattal rendelkeznek: az emberi agyat csak a mozgás teremtette meg. Evolúciós biológiai szempontból a lábak, amelyek mindegyike 26 csonttal és több mint 70 000 idegvéggel rendelkezik a talpon, és a szürke sejtek szüleinek tekinthetőek.
Séta közben sokkal tisztábban és holisztikusabban érzékeljük környezetünket, mint amikor pihenünk.
„Csak gyaloglás közben tudok gondolkodni” - írta Jean-Jacques Rousseau a francia természetfilozófus -, ha megállok, akkor a gondolataim is így teszik. Immanuel Kantnak, a német felvilágosodás legerősebb gondolkodójának is szüksége volt a sétára, mint agyserkentőre. Minden este, pontosan hétkor, hosszú sétáját kezdte Königsberg kertjeiben. Így fogalmazott: "Amikor sétálni indulunk, az a szándék, hogy sétáljon, ami minél hosszabb, annál kellemesebb."
A séta régebben státusz szimbólum volt, legyen ma is az!
A filozófusok, Rousseau és Kant szavai vezérelték a törekvő polgárság életmódját a 18. században. Akkoriban a gyaloglás a középosztály szabadidejét töltötte ki. A közönséges emberek, akik a mezőn dolgoztak vagy a munka asztalon mostak, hazaérve ágyba estek és elaludtak. Addig csak a palota kertjében levő nemesek gyalogoltak és a legszegényebbek, akik nem engedhették meg maguknak lovat.
Egy új osztály jelent meg, akik megmutatták, hogy van idejük és lehetőségük arra, hogy a városokban nyilvánosan sétáljanak.
A séta közben helyt kapott a családi boldogság, a séta és beszélgetés, üzleti és nemek közötti kapcsolatok és mint a továbbiakban látni fogjuk a legfontosabb, az egészség.
