A 10 másodperces egylábon állás jelzi a középkorú és idős emberek élettartamát

2026.01.30

Az egyensúly gyorsan romlik az ötvenes évek utáni évek után, ezzel növelve az elesések és más káros egészségügyi következmények kockázatát. Bristoli Egyetem kutatói ezért célul tűzték ki annak felmérését, hogy a 10 másodperces egylábon állás (’10 mp OLS’) végrehajtásának képessége összefügg-e a bármilyen okból bekövetkező halálozással

A fizikai aktivitás és az alvás időtartama közötti összefüggés az összhalálozásra és az ok-specifikus halálozás kockázatára: akcelerométerrel végzett felmérés populációalapú kohorsz vizsgálatban

2026.01.28

A gyorsulásmérővel mért rövid vagy hosszú alvási időtartammal összefüggő össz- és ok-specifikus halálozási kockázatokat a fizikai aktivitás (FA) csökkentette. Mind a gyorsulásmérővel mért rövid, mind a hosszú alvási időtartam összefüggésben állt a össz- és a szív- és érrendszeri halálozás magasabb kockázatával. A nagyobb mennyiségű fizikai aktivitás vagy a WHO által ajánlott szintet elérő mérsékelt vagy erőteljes fizikai aktivitás, amelyet szintén gyorsulásmérővel mértek, csökkentette a rövid vagy hosszú alvási időtartammal összefüggő túlzott halálozási kockázatot.

Nagy intenzitású intervallum edzés a kardiómetabolikus egészségért metabolikus szindrómás felnőtteknél

2026.01.22

Az áttekintés célja, hogy az irodalmi adatok alapján összevesse a magas intenzitású intervallum edzés (HIIT) – amikor nagy intenzitású, robbanékony mozgásfázisok és rövid, alacsonyabb intenzitású pihenő szakaszok váltakoznak – hatékonyságát a hagyományos közepes intenzitású folyamatos edzéssel és/vagy az edzést nem végző kontrollcsoporttal metabolikus szindrómás személyeknél, összehasonlítva a metabolikus szindróma komponenseinek (derékbőség, szisztolés és diasztolés vérnyomás, nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin (HDL), triglicerid és éhgyomri vércukorszint és egyéb kardio-metabolikus egészségügyi eredményeket. Az intervenció időtartama és a HIIT volumene alapján alcsoport elemzéseket is végeztek.

A nagy intenzitású intervallumos edzés megváltoztatja az ATP keletkezésének folyamatait a maximális izom-összehúzódások során – egy kis tudomány

2026.01.20

A vázizomzat egy olyan állandóan változó, képlékeny szövet, amely folyamatosan alkalmazkodik a rá nehezedő igénybevételnek, annak érdekében, hogy meg tudjon felelni a testi igénybevételnek. A hagyományos állóképességi edzés, azaz a nagy mértékű, szubmaximális intenzitású terhelés, a megfelelő adaptációs időszakot követően megnövekedett mitokondrium számot és tartalmat, illetve megnövekedett légzési kapacitást eredményez. Ezt a fajta terhelést megnövekedett edzéskapacitás fogja követni, amit gyakran a teljes test maximális oxigénfogyasztásának növekedése is követ. Ezek a tények azonban már tankönyvi adatnak tekinthetők, hiszen már évtizedekkel ezelőtt leírták a sportszakemberek

A kardio-respiratorikus fittség és a rák közötti kapcsolat

2026.01.15

A kardio-respiratórikus fittség (CRF) nemcsak az egyén fizikai aktivitásra való képességét tükrözi, hanem az öregedés alapvető biológiájára gyakorolt tágabb hatásokat is magában foglalja. Egy a közelmúltban megjelent áttekintés célja volt, hogy összefoglalja a kardio-respiratórikus fittség általános rákkockázatokra gyakorolt hatására vonatkozó bizonyítékokat. A kardio-respiratórikus fittség (CRF), amely a szervezet izmok oxigénellátásának képességét méri tartós fizikai aktivitás során, és így a rendszeres fizikai aktivitás közvetlen következménye.

Kardiovaszkuláris fittség és bármelyokú halálozás a metabolikus szindrómás betegséggel diagnosztizált nőknél

2026.01.08

A magasabb kardio-respiratorikus fittség jelentősen csökkenti a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázatát a metabolikus szindrómában (MetSyn) szenvedő nőknél, SŐT még jobban, mint például a fogyás önmagában. A metabolikus szindróma több egymással összefüggő anyagcsere-probléma – elhízás, magas vérnyomás, magas vércukorszint, kóros vérzsírok – együttes megléte, ami jelentősen növeli a 2-es típusú cukorbetegség és a szív-érrendszeri betegségek, mint például a szívinfarktus és/vagy a sztrók kockázatát. A metabolikus szindrómában szenvedők esetében ezért az életmódváltás, az irányított diéta, kiegészítve a rendszeres fizikai aktivitással, a rendszeres mozgással kiegészítve a gyógyszeres kezelést.

A nemi eltérések befolyásolják a mozgás jótékony hatást

2026.01.06

A fizikai aktivitás, az edzés nemek szerinti hatása eltérő lehet, a nők számára a rendszeres testmozgás hosszabb távon nagyobb előnyökkel járhat a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentésében, bár mindkét nemnél javítja az állóképességet és csökkenti a halálozási kockázatot, de a hormonális és fiziológiai különbségek miatt másképp reagál a test. Mindkét nem esetében az izomépítés és a regeneráció hormonális válaszokat (pl. tesztoszteron, növekedési hormon) vált ki, de a túlterhelés mindkét nemnél növeli a kortizol szintet. A fiziológiai nemi különbségek befolyásolják, hogy a férfiak és a nők hogyan reagálnak a testmozgásra a hormonális profilok, az izomtömeg-eloszlás, a kardiovaszkuláris kapacitás és az edzésterhelés-tűrés változásai miatt

Nemek közötti különbségek a fizikai aktivitás és az összhalálozás, valamint a szív- és érrendszeri halálozás összefüggésében

2026.01.03

Köztudott, hogy a nagyobb mennyiségű fizikai aktivitás jól ismerten összefüggésben áll a szív- és érrendszeri, valamint az összhalálozás csökkenésével, az amerikaiak kevesebb mint egynegyede felel meg az erre vonatkozó minimális irányelveinek, amelyeket a az Amerikai Szív Szövetség/Amerikai Kardiológiai Kollégium ajánlásában olvashatunk. Az irányelv legalább heti 150 perc mérsékelt vagy heti 75 perc intenzív fizikai aktivitást javasol, ezen felül hetente legalább 2 nap izomerősítő tevékenységet. Bár ezek az ajánlások ugyanazok a férfiak és a nők esetében, régóta ismert, hogy a nők tartósan lemaradnak ezen a téren a férfiak mögött a fizikai aktivitás idejében, intenzitásában, mértékében – ami egy komoly „nemi szakadékot” jelent, amely már gyermekkorban, kezdődik és felnőttkorban is folytatódik.