Érdekességek

Kardiovaszkuláris fittség és bármelyokú halálozás a metabolikus szindrómás betegséggel diagnosztizált nőknél

A magasabb kardio-respiratorikus fittség jelentősen csökkenti a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázatát a metabolikus szindrómában (MetSyn) szenvedő nőknél, SŐT még jobban, mint például a fogyás önmagában. A metabolikus szindróma több egymással összefüggő anyagcsere-probléma – elhízás, magas vérnyomás, magas vércukorszint, kóros vérzsírok – együttes megléte, ami jelentősen növeli a 2-es típusú cukorbetegség és a szív-érrendszeri betegségek, mint például a szívinfarktus és/vagy a sztrók kockázatát. A metabolikus szindrómában szenvedők esetében ezért az életmódváltás, az irányított diéta, kiegészítve a rendszeres fizikai aktivitással, a rendszeres mozgással kiegészítve a gyógyszeres kezelést.

Tudományosan bizonyított, hogy azoknál, akiknél a fittség mértéke magasabb volt, azoknál lényegesen alacsonyabb volt a korai halálozás kockázata összehasonlítva a nem edzett társaikhoz képest.

Mind a metabolikus szindróma, mind a rossz fittség önmagában növeli a halálozást, de a fittség javítása, még túlsúlyos vagy elhízott egyéneknél is, jelentős védő előnyökkel jár, ami kiemeli a testmozgás előírásának fontosságát ennél a populációnál.

Az ezen a téren végzett célzott kutatások kimutatták, hogy erős, inverz összefüggés van a kardio-respiratorikus fittség és a halálozási kockázat között, a fittség javulásával ugyanis a halálozási kockázat is csökken. A magasabb fittségi álapot dózis-válasz összefüggést mutat, a fittségi szint minden egyes MET-tel való fokozatos növekedése a halálozási kockázat csökkenésével jár.

Jelentős kockázatcsökkentés érhető el

Bizonyított tény, hogy a közepes vagy magas krónikus veseelégtelenségben szenvedő nők esetében szignifikánsan alacsonyabb a halálozás kockázata, amennyiben magas a kardio-respiratórikus fittségük (körülbelül 35-36%), szemben az alacsony fittségűek kockázatával, még akkor is, ha más tényezőket, például a testsúlyt és a metabolikus szindróma egyéb összetevőit is figyelembe vesszük.

A túlsúlyos állapot vagy az elhízottság, de emellett jó fittségi állapot nem jár ugyanolyan fokozott halálozási kockázattal, mint a normál testsúlyú, de rossz fittségi állapottal rendelkezők esetében, ez a tény is hangsúlyozza a fittség kulcsfontosságú szerepét.

Ezek az eredményeket egy a közelmúltban megjelent tanulmány eredményei alapján mutatjuk be, ahol 1 798 metabolikus szindrómában szenvedő nőt, – akik átlagéletkor a 50,2 év volt – vizsgáltak majd 40 éven keresztül 1978 és 2016 között. A betegség meglétét tudományos felmérés alapján azonosították. A fittség mértékét pedig maximális futópados terheléses teszt időtartama alapján határozták meg. A kor és a dohányzás szerint korrigálták a kockázati arányokat.

A 16,6 ± 8,7 éves átlagos nyomon követési idő alatt 204 haláleset történt. Az összhalálozási arány 6,8 és 6,9 haláleset volt 10 000 évre vetítve a fitt és a kevésbé fitt csoportok esetében. A kevésbé fitt és a fitt csoport metabolikus szindrómában szenvedő nők összhalálozásának korrigált kockázati tényezője 1,36 volt, azaz a megfelelő fittség itt is védő hatású volt.

Fizikai aktivitás ösztönzése: Az eredmények alapján tehát a metabolikus szindrómában szenvedő nők tanácsadása, gondozása a fizikai aktivitásra vonatkozó közegészségügyi irányelvek betartása tekintetében elengedhetetlen, tekintettel arra, hogy a fizikai aktivitás nagy mértékben javítja a fittséget és ezáltal csökkenti a halállozási kockázatot.

Lényegében a kardiorespirációs fittség egy erőteljes, az életmódváltással módosítható tényező, amely jelentősen befolyásolja a metabolikus szindrómában szenvedő nők hosszú távú túlélését, és sokkal több védelmet nyújt, mint a puszta testsúlyszabályozás.

Szerkesztői megjegyzés: Az egészségügyi szakembereknek, a háziorvosoknak mérniük vagy becsülniük kellene a fittséget, és határozottan ösztönözniük kell a nőket, – természetesen a férfiakat is –, hogy tartsák be a fizikai aktivitásra vonatkozó jelenlegi közegészségügyi irányelveket a magasabb fittségi szint elérése céljából.

Metabolic Syndrome and Related Disorders, 21: 3. 148-155.

További híreink