Érdekességek

Miképpen befolyásolja a testmozgás a bélmikrobiomot?

A bélmikrobiom egyre inkább az orvosi figyelem középpontjába kerül. A sportorvoslás is érdeklődik a témával kapcsolatos eredmények iránt, mivel az egészséges mikrobiomnak – amelyet minden bizonnyal a fizikai aktivitás befolyásol – többek között teljesítménynövelő és immunerősítő hatásai vannak. Ausztrál orvosok egy longitudinális vizsgálatban azt vizsgálták, hogy a nagy intenzitású és a közepes intenzitású edzés közötti váltás hogyan befolyásolja a bélrendszer egészségének különböző jelző markereit. Ebből a célból 23 fiatal versenyző evezős székletmintáit elemezték 48 órán keresztül, nagy intenzitású (HT) és alacsony intenzitású (LT) edzést követően. Az étrend minőségét három napon keresztül rögzítették. A székletminták elemzése a mikrobiom összetételére és a rövid szénláncú zsírsavak (SCFA) arányára összpontosított. Az edzésterhelés változásai hatással voltak a sportolók bélrendszerére.

Rövid szénláncú zsírsavak (SCFA) koncentrációja

Az olyan rövid szénláncú zsírsavak, mint a vajsav és a propionsav fontosak a bélrendszer egészsége szempontjából, mivel gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkeznek és energiaforrásként szolgálnak a bélsejtek számára. A rostban gazdag, változatos étrend és az erjesztett élelmiszerek elősegítik a rövid szénláncú zsírsavak szintézisét. A cukrok és a telített zsírok ellentétes hatást fejtenek ki. Az ausztrál tanulmány szerzői megfigyelték, hogy az SCFA-koncentrációk intenzív edzésterhelés alatt megemelkedtek, ami többek között az átmenetileg tudatosabb étrenddel függhetett össze. A táplálkozás során a makrotápanyagok mellett a fizikai terhelés alatt az izmokból származó tejsav a bélbe jut, és ott vajsavvá és propionsavvá alakul – ez egy ’win-win’ helyzet az anaerob anyagcsere és a bélmikrobiom esetén.

Változások a mikrobiomban a testmozgás következtében

Sportolóknál megfigyelték, hogy a megnövekedett tömegű izmokban – izom hipertrófia – bizonyos hasznos baktériumfajok nagyobb mennyiségben voltak jelen. Alacsony intenzitású terhelés során például egyes úgynevezett hizlaló baktériumok aránya megnövekedett, amit negatív fejleménynek tekinthetünk. Amikor ez a baktérium tipus dominál a mikrobiomban, az például súlygyarapodást okozhat. A nagy intenzitású terhelés során viszont a vajsav- és propionsav koncentrációk voltak magasabbak, és csökkent az alfa-diverzitás, vagyis a bélrendszer mikrobiális diverzitásának általános mértéke.

Székletürítési gyakoriság és tranzitidő

A tranzitidő, azaz az az idő, amíg az étel áthalad az emésztőrendszeren, jelentősen befolyásolja a mikrobiomot. A hosszabb tranzitidők növelhetik a mikrobiális sokféleséget, mivel a mikrobáknak több idejük van kölcsönhatásba lépni az élelmiszer-összetevőkkel és szaporodni. A rövidebb tranzitidők, a belekben való gyors áthaladás következtében viszont megakadályozzák ezt a jótékony hatást. Az idézett vizsgálatban a sportolók székletürítési gyakorisága magasabb volt a nagy intenzitású terhelési fázisban a testmozgás által kiváltott bélmozgási stimuláció miatt, így a tranzitidő rövidebb volt. Következésképpen több sportolónak volt nehézsége a székletmintavétellel az alacsony intenzitású fázisban.

Tápanyagminőség

A sportolók egészségesebben étkeztek a nagy intenzitású fázisban, ami támogathatja a mikrobiom egészségét és fokozhatja az edzés pozitív hatásait. Ezzel szemben a tápanyagokban szegényebb étrend az alacsony intenzitású fázisokban negatívan befolyásolta a bélrendszer egészségét. Ez magyarázhatja a mikrobiom variációjának egy részét.

Szerkesztői megjegyzés: Az edzésterhelés mikéntje, az ételek minőségének megválasztása és a székletürítési gyakoriság növekedése és/vagy csökkentése jelentősen megváltoztathatja a bélmikrobiomot, mind minőségi, mind mennyiségi szempontból. Ez érdekes utakat nyit meg egy ’mikrobiom-barát’, személyre szabott sporttáplálkozási és edzéstervezési programok számára.

https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/15502783.2025.2507952

További híreink