Főoldal / Kutatások, képzések / Hazai kutatási eredmények / Az időskori hanyatlás fékezése testmozgással

Az időskori hanyatlás fékezése testmozgással

Irodalmi tallózás 2013 végén.

Apor Péter1, Babai László2

1 SOTE TF; Sportkórház, 2Prima Medica, Budapest

            A testmozgás gyógyszer az időseknek címmel bíztat Taylor (2013) az aktivitásra, hetente legalább öt alkalommal a mérsékelttől az élénk iramú izomtevékenységre, amely aerob jellegű és rezisztencia gyakorlatokat is tartalmazzon. Az inaktivitás évente 3,2 millió idő előtti halálozást okoz, és sokkal több korlátozott aktivitású, keserves évet. Ezek elkerüléséhez hozzájárulna, ha az orvos a bármi miatt hozzá forduló személynek részletes információt tudna adni erről. ( Referens úgy véli, az orvos általában nincs helyzetben e téren, de kellene, ahová és akihez irányíthatná a betegét: ahol felmérik a kardiorespiratorikus és mozgatórendszeri fittségét, ahol ennek alapján programot, tanácsot, netán strukturált (vezetett-felügyelt) foglalkoztatást nyújt az egészség-instruktor, a gyógytornász, a humán kineziológus, az orvosi hátterű fitnesz-hely..)

Az English Longitudinal Study of Ageing-ben 3454 egészséges, kezdetben 63 éves személyt kísérnek.  Nyolc év után a 19,8%uk nevezhető egészségesen öregedőnek. Az inaktívakhoz mérve a heti legalább egy mérsékelt fizikai aktivitás 2,67, az intenzív aktivitás 3,53-szorosan fokozza az egészségesen maradás esélyét. Az aktívvá válás 3,37-es, az aktívnak maradás 7,68-as esélyfokozódást jelent az egészségesnek maradásban (Hamer et 2013). A San Diego idősotthonaiban élő 83 évesek aktivitását akcelerométerrel mérték, a Trail Making Test szolgált a kognitív funkciók megítélésére. A többet mozgók az okosabbak voltak Kerr et 2013). (Mondhatjuk így is: aki okos, sokat mozog.) A japán nakanojo tanulmányban 468 személyt követnek már 5 éve. Az aktivabbak (akcelero/pedométerrel mérve) nagyobb mértékben megtartják a zsírmentes testtömegüket: a napi 7700-7800 lépés, vagy bármely 3 MET feletti aktivitás napi 17-20 percen át már kedvező hatású. A 6700 lépésnél is kevesebbet mozgók esélye az igen aktivakhoz képest (6800 lépésnél több) 2,3-3szor nagyobb a sarcopeniára (amit a zsírmentes testtömeg és a magasság négyzete hányadosának 1 feletti értéke jelzett ebben a vizsgálatban). Legalább heti háromszor 15-20 perc, 3 MET feletti intenzitású testmozgás szükséges a sarcopenia elkerülésére. (Shephard et 2013).

Ha csak állóképességi jellegű terhelést végzünk, az nem védi meg a láberőnket a korosodással járó csökkenéstől (Marcell et 2013). A sarcopenia és dynapenia az induláskor 57-58 év körüli férfiak és nőkön 4,8 év múltán a fenntartott aktivitásuk ellenére jelentkezett, noha a zsírmentes testtömegüket tartották. Nem változott az izokinetikus és excentrikus erőkifejtés a combfeszítőkben, de évi 5 százalékkal csökkent a térdfeszítő és 3,6%kal a térdhajlító izokinetikus (azonos szögsebességgel végrehajtott maximális feszítés-hajlítás) erő (Marcell et 2013).

A lépés-járás diagnosztikum is.

 

A fizikai hanyatlás általános, könnyen észlelhetőm mérhető jele a lépéshossz rövidülése, egyenetlenné válása, a járás lassulása. Különösen szembetűnik ez, ha egyéb feladattal társítjuk a gyaloglást: például számoljon közben visszafelé, beszéljen folyamatosan. A 72 éves, 48 személy heti egy edzése 12 alkalommal az egyszerű gyaloglás lépésidejének varianciája alapján (SMTEC footswitches system-mel mérve) a legrosszabb-legjobb harmadba sorolhatóan a „rossz” csoportban javult, de csak az egyszerű járás során. Ha második feladatot is kellett végezni közben, romlott a járásuk az edzést követően is. Csak azokat érdemes edzeni, akik lépéshosszai nagy szóródással követik egymást ---vélik Beauchet és mtsai, 2013. A nem-intézetben élő idősek edzésen alapuló, többnyire multidiszciplináris foglalkoztatásáról megjelent randomizált közlemények meta-analízise azt mutatja, hogy javul a járásgyorsaság 0,07m/mp-cel, a gyors járás 0,08 m/mpcel és a Short Physical Performance Battery 2,19-cal. Bizonytalan az állóképesség, az egyensúlyozás és a mindennapos aktivitás változása. Nem tudjuk, hogy melyik edzésfajta mit fejleszt az időseken-írják Giné-Garriga M és mtsai (2013). Nemcsak a gyaloglás sebessége, hanem a gyakorisága is ritkább a depresszíveken a VoisiNuAge Study tanúsága szerint (Julien et 2013). A Geriatric Depression Scale és a Physical Activity Scale for the Elderly 5 év során négyszeri megismétlése nyújtotta ezt az információt 498, 68-84 éves személy vizsgálata során. A depresszió jelentkezése előre jelzi az aktivitás csökkenését.

„Fáj mindenem”- mondja sok idős ember. Hétezerhatszázegy, 65 évesnél idősebb személy közül 52,9 százalék számolt be zavaró fájdalomról az elmúlt hónapban, függetlenül attól hogy otthon vagy intézetben él, hogy demens-e, hogy milyen a szellemi teljesítőképessége. A nőkön, a kövéreken, mozgatórendszeri betegségek és depresszió esetén gyakoribb a fájdalom-panasz. Háromnegyedük mindenfelé jelentkező fájdalmat panaszolt, e betegek markoló és alsóvégtag ereje kisebb. A fájdalomról beszámolók között több, aki három háztömbnyit sem tesz meg gyalog. Akik 1, 2, 3, 4 vagy 5 helyen éreznek fájdalmat, lassabb járásra képesek 0,01, 0,03, 0,05 0,08 m/mp-cel a fájdalmat nem érzőkhöz hasonlítva. A zavaró mértékű fájdalomérzet a teljesítőképesség csökkenésével jár (Patel et 2013).

Az elesések csökkentéséért.

Az elesésekre hajlam ellenében az izomzat erősítése, az egyensúlyérzet fejlesztése, a mozgásügyesség fenntartása védheti az idős embereket. Ebben is előnyben van, aki egész életében végzett változatos fizikai aktivitást, de a későn kezdett is jobb, mint a semmi. Intézetben lakó mentálisan sérült személyen tízhetes „edzése”, majd 4 hetes ’kimosási szakasz” után megcserélve a kontrollokkal további tízhetes edzése során az edzés alatti hetekben jelentősen csökkent az elesések száma. A mentális állapot nem változott. (Desure et 2013). Az otthoni elesés-megelőző mozgásprogram—15 hetes betanítás után—a telefon érdeklődés alapján javítja az izületi mozgásterjedelmet, a kimozdulás lehetőségeit és a szociális kapcsolatokat. Tanulási effektust nehéz volt megítélni, az otthoni végrehajtás is kérdéses—ezért ki kell dolgozni az ilyen törekvések kontrollját (Haas és Haines, 2013). Az egyensúlyérzést javító gyakorlatok sokféleségét alkalmazzák világszerte, azonban 148 random vizsgálat kritikus áttekintése (Farlie et 2013) igen elítélően szól arról, hogy az egyensúlyozás változását egyetlen módszer sem írja le megfelelően, a poszturális egyensúlymegőrzés kivételével, de kétséges ennek a funkcionális szerepe. Nagy a szakadék a gyakorlatok előírása, az alkalmazása és a hatásosságának megítélése terén—írják.

A frail idősek heti 3 mozgásprogrammja 12 héten át nemcsak a fizikai teljesítőképességet, állóképességet javította, hanem a kognitív funkciókat, a végrehajtó képesség, a feldolgozás sebesség és a munkamemória is javult (Langlois et 2013). Egyre többen észlelik, hogy a fizikai aktivitás javítja a mentális funkciókat is—erről áttekintést ad például Kempermann cikke (2012). A kognitív funkciók tükröződnek a járás sebességében, különösen ha az egyéb feladattal, például visszafelé számolással társul. A frontális funkciók és a járás az enyhe és mérsékelt súlyosságú Alzheimer betegeken korrelálnak (Coelho et 2012), de ugyanezt látták sclerosis multiplexben is a járásminőség és az elesések terén D,Orio és mtsai (2012)  .

A  fehérjebevitel fokozása lassíthatja a szövetek leépülését. E célból a tehéntej colostrumot (a borjú megszületése után nyert tejet) adták 60 g/nap adagban, erőedzéssel társítva az 59 éves férfi és nő vállalkozóknak, kontrollként kevert tejsavót kaptak, 38 g fehérje tartalommal. A rezisztencia edzés hetente három alkalommal, 12 izomcsoport, 3-3 szet, 8-12 ismétléssel végzett gyakorlatával történt. A colostrumot fogyasztók térdfeszítő ereje 24, a kontrolloké 8 kg-mal nőtt, a csont reszorpciót mutató N-telopeptid (Ntx) ürítés a colostrumot fogyasztók körében nagyobb mértékben csökkent. Az izomvastagságok, a fekveemelés, a zsírmentes testtömeg, a csont ásványanyag tartalom, a kognitív score-ok egyaránt nőttek-javultak. Nem változott az IGF-1 és a CRP szint. (Duff et 2013).

Egy szakértői állásfoglalás (panel) az osteoporotikus és osteoporosis miatt csigolyatörött személyek testedzéséről az elesések elkerülésében látja azt a leginkább hasznosnak. A mozgásfajtáktól függ a hasznuk az elesések elkerülésére, a csontállomány dúsítására, míg a frakturákra kevés a tanulmány. Mindenképen sokkomponensű gyakorlatokat javasolnak az erő és az egyensúly javítására, és ezen szempontból az aerob edzés nem hatásos: a kardiovaszkuláris védelmet szolgáló állóképességi jellegű testmozgás mellett az erő- és egyensúly-edzés szükséges a veszélyeztetett populációban. (Giangregorio et 2013).

Lehet- e telefonon át mozgásra késztetni az embereket? Hetenkénti, négyszeri motiváló hívás hatására az 55 év feletti lakosok mozgással elhasznált kalória leadása, a mozgás kezdeményezése nőtt, de fél évmultán ez a hatás csökkent. Keresni kell a módját, hogy a tanult kedvező életmód-változások hogyan maradjanak meg tartósan—erre egyik lehetőségként a tartós telefonon követés-bíztatás kinálkozik. (Lilienthal et 2013). Ugyanezt a kérdést tárgyalja Yeom és Fleury (2013): a Motivational Physical Activity Intervention hatására a nyugdíjaskorú volt katonák kedvező változást nyertek el a gyalogláskitartásban, a hajlékonyságban, a fizikai aktivitásban, és ehhez a család, a környezet támogatását élvezhették. Milyen programmal lehet csatlakozásra bírni az időseket—ezt tárgyalja Biedenweg és mtsai cikke (2013) a csatlakozók és az elutasítók érveinek megismerésével. A társas együttlét, a program megbízhatósága, a program népszerűsítésének módjai, egy hiteles személyiség hatása, az ingyenesség és az elérhetőség a pozitív, míg a csekély motiváltság, a gyenge egészség a visszatartó tényező.

Új világra nyit ablakot a telerehabilitáció: a betegek otthoni mozgását, a végtagok mozgását, élettani jelző paramétereket és mozgásprogramokat lehet a mai, android készülékek felhasználásával továbbítani, ellenőrizni, korrigálni költséghatékony módon.  Mozgásszervi bajokban, stroke után, szív- és tüdőbetegségekben stb. felügyelt edzést lehet ily módon megvalósítani a betegek otthonában. (J. Telemed Telecare és egyéb források.)

A fenntartott fizikai aktivitás, sportolás következményeiről

A 10-15 fős idős, edzett és edzetlen, és fiatal edzett és edzetlen csoportok összehasonlítása azt mutatja, hogy a gyulladásos jelzők—IL-6, CRP--, az inzulin-érzékenység és a triglicerid szint az edzetteken alacsonyabb, a comb izomtömege nagyobb az edzetteken, minden életkorban (Mikkelsen et 2013). Ugyanezen vizsgálatban a 28 +/-9 éven át végzett heti 43+/-16 km futás vékonyabb II („anaerob”) izomrostokkal és ezekben kevesebb satellita sejttel jár, mint az I-es rostokban, (a satellita sejtekből fejlődnek az új rostok) és több a centrális elhelyezkedésű satellita sejt ( jelezve a rostregeneráció aktivitását). (Mackey et 2013).

A master sportolók—főleg aerob testmozgásokkal és kevesebb rezisztencia edzésmúlttal—aerob kapacitása, izomteljesítménye és a nyáluk testosteron tartalma magasabb, vérnyomásuk és testzsírjuk alacsonyabb, mint a nem-edzett, illesztett korosztálybelieké. A testoszteron szint korrelál az aerob kapacitással—a korral csökkenését fékezi a fizikailag aktív életvitel (Hayes LD et 2013).

Az 50 éves körüli, aktív labdarugók 24 órás EKG regisztrátuma alapján a szivfrekvencia szóródása elüt a nem edzettekétől a Poincaré-féle és az új: multiresolution wavelet analysissel, a kedvezőbb szívműködés jeleiként (Sotiriou et 2013).

A tüdő diffúziós kapacitása (az oxigén átjutása a légutakból a tüdőerekbe) a korral romlik,--- az idősödő sportoló teljesítményromlásának talán első oka—lassabban csökken az aktívnak maradt állóképességi sportolókon, mint a nem-sportolókon (Degens et 2013). A fiatal sportolókéhoz képest 23 és 16 százalékkal kisebb, de a nem-sportoló kortársakénál 11 százalékkal magasabb a DLCO, de nem korrelált az edzés-órákkal. A nagyon intenzív terhelés alatt tapasztalt hypoxémia—ami normális esetben, a fiatal sportolókon alig fordul elő--, a diffúziós kapacitás csökkenésének következménye lehet.

A sportoló sprinterek és hosszútávfutók cukoranyagcseréjét nem rontja az idősödés, 90 éves korukig követve, míg a nem-sportolók éhomi inzulin-szintje, béta-sejt aktivitása nő és az inzulin-érzékenysége erősen romlik, mindkét atletizáló csoporthoz képest. A HOMA2 mutatók korrelálnak az aerob kapacitással. A „sprint model”—valójában kevert aktivitás—is hatékony az inzulin iránti érzékenység megtartásában (Kusy et 2013).

A szívizomzat integritása, a szívizomsejtek száma a korral csökken, a helyket kötőszövet veszi át, ami mind a szisztolés, mind a diasztolés funkciót rontja. Az ectracelluláris mátrix képzése és lebontása egyensúlyában a metalloproteinázok, ezek gátlói, a tumor nekrózis faktor-alfa, a transzformáló növekedési faktor és a myofibroblasztok összejátszásának megismerése vezethet előbbre az öregedő szív megértésében. A fizikai aktivitás minden életkorban növeli a verővolument és a percvolument, de hogy a kollagén-tartalmat is csökkenti-e, még nem világos. Kwak és munkacsoportja azt mutatta ki, hogy az edzés növeli a metalloproteinaz aktivitást, mérsékli a dysregulációt, lassítja a szívizom öregedését (Kwak 2013).

A kötőszövet felszaporodást és a pitvarok megnagyobbodását vélik az idős állóképességi sportolókon gyakoribb pitvarfibrilláció okául. A norvég 65-87 éves férfiak, akik egy sífutó versenyen vettek részt és intenzív edzést végeztek folyamatosan, nagyobb eséllyel fibrilláltak, mint a mérsékelt, szabadidős aktivitást végzők (Myrstad et 2013; áttekintés Apor, 2011; 2013).     

Idézett irodalom:

Taylor D: Physical activity is medicine for older adults. Postgrad Med J 2013 Nov 19, doi:

 10.1136/postgradmedj-2012-131366.

Hamer M, Lavoie KL, Bacon SL: Taking up physical activity in later life and healthy aging: the

 English longitudinal study of aging. Br J Sports Med 2013 Nov, doi:10.1136/bjsports-

2013-092993.

Kerr J, Marshall SJ, Patterson RE et: Objective measured physical activity is related to

 cognitive function in older adults. J Am Geriatr Soc 2013;61(11):1927-31.

Shephard RJ, Park H, Park S, Aoyagi Y: Objectiveli measured physical activity and progressive

 loss of lean tissue in older Japanese adults: longitudnal data from the nakanojo

study. J Am Geriatr Soc 2013;61(11):1887-93.

Marcell TJ, Hawkins SA, Wiswell RA: Leg strength declines with advancing age despite

 habitual endurance exercise in active older adults. J Strength Cond Res 2013 Nov 20.

Beauchet O, Launay C, Abbweiler C et: Physical training-related change in gait variability

 while single and dual tasking in older adults: magnitude of the gait variability at

 baseline matters. Eur J Phys Rehabil Med 2013 Nov 28.

Giné-Garriga N, Roqué-Figuls M, Coll-Planas L et: Physical exercise interventions for

 improving performance-based measures of physical function in community-dwelling

 frail older adults: a systemic review and meta-analysis. Arch Phys Med Rehabil 2013

 Nov 27, doi:10.1016/j.apmr.2013.11.007.

Julien D, Gauvin L, Richard L et: Longitudinal associations between walking frequency and

 depressive symptoms in older adults: results from the VoisiNuAge Study. J Am

 Geriatr Soc 2013 Nov 26, doi:10.1111/jgs.12546.

Patel KV, Guralnik JM, Dansie EJ, Turk DC: Prevalence and impact of pain among older adults

 in the United States: findings from the 2011 National Health and Aging Trends Study.

 Pain 2013;154(12):2649-57.

 

Desure AR, Peterson K, Gianan FV, PaNG l: An exercise program to prevent falls in

 institutionalized elderly with cognitive deficits: a crossover study. Hawaii J Med

 Public Health 2013?72(11):391-5.

Haas R, Haines TP: Twelve month folow up of a falls prevention program in older adults from

 diverse populations in Australia: A quantitative study. Arch Gerontol Geriatr 2013

 Nov 2: doi:10,1016/j.archger.2013,10,010.

 

Farlie MK, Robins L, P Haines T et: Intensity of challenge to the balance system is not

 reported int he prescription of balance exercises in randomised trials: A systematic

 review. J Physiother 2013;59(4):227-35, doi:10,1016/S1836-9553(13)70199-1.

 

Langlois F, Vu TT, Chassé K et: Benefits of physical exercise training on cognition and

 quality of life in frail older adults. J Gerontol B Psychol Sci Soc Sci 2013;68(3):400-4.

Kempermann G: Körperliche Aktivitat und Gehirnkontrol. Internist (Berl) 2012;53(6):698-

            704.

 Coelho FG, Stella F, de Andrade LP et: Gait and risk of falls associated with frontal

cognitive functions at different stages of Alzheimer,s disease. Neuropsychol Dev Cogn B Aging Neuropsychol Cogn 2012;19(5):644-56.

D, Orio VL, Foley FW, Armentano F et: Cognitive and motor functioning in patients

 with multiple sclerosis: neuropsyhological predictors of walking speed and

 falls. J Neurol Sci 2012;316(1-2):42-6.

Duff W RD, Chilibeck PD, Rooke JJ et: The effect of bovine Colostrum supplementation in

 older adults during resistance training. Int J Sports Nutr Exerc Metabol 2013 Nov 25.

GiangregorioLM, Papaioannou A, Macintyre NJ et: Too fit to fracture: exercise

 recommendations for individuals with osteoporosis or osteoporotic vertebral

 fracture. Oszteoporosis Int 2013 Nov 27.

Lilienthal KR, Pignol AE, Holm JE et: Telephon-based Motivational Interviewing to promote

 physical activity and stage of change progression in older adults. J Aging Phys Act

 2013 Nov 13.

Yeom HA, Fleury J: A Motivational Physical Activity Intervention for improving mobility in

 older korean americans. West J Nurs Res 2013 Nov 11.

 BiedenwegK, Meiswchke H, Bohl A et: Understanding older adult,s motivators and barriers

 to participating in organized programs supporting exercise behaviours. J Prim Prev

 2013 Nov 9.

Mikkelsen UR, Couppé C, Karlsen A et_: Life-long endurance exercise in humans: circulating

 levels of inflammatory markers and leg muscle size. Mech Ageing Dev 2013 Nov 25.

 doi: 10.1016/j.mad.2013.11.004

Mackey AL, Karlsen A, Couppé C et: Differential regulation of the satellite cell density of type

 I and II fibres with lifelong endurance training in old men. Acta Physiol (Oxf) 2013

 Nov 12 doi:10.1111/apha.12195.

Hayes LD, Grace FM,Sculthorpe N et: Does chronic exercise attenuate age-related

            physiological decline in males? Res Sports Med 2013;21(4):343-54.

Sotiriou P, Kouidi E Samaras T, Deligiannis A: Linear and nn-linear analysis of heart rate

 variability in master athletes and healthy middle-aged non-athletes. Med Eng Phys

 2013;36(11):1676-81.

Degens H, Rittweger J, Parvalainen T et: Diffusion capacity of the lung in young and old

 endurance athletes. Int J Sports Med 2013;24(12):1051-7.

Kusy K, Zielinski J, Pilaczynska-Szczesniak L: Insulin sensitivity and beta-cell function

 estimated by HOMA2 model in sprint-trained athletes aged 20-90 years vs.

 endurance runners and untrained participants. J Sports Sci 2013;31(15):1656-64.

Kwak HB: Aging, exercise, and extracellular matrix of the heart. J Exerc Rehabil            2013;9(3):338-47.

Myrstad M, Lochen ML, Graff-Iversen G et: Increased risk of atrial fibrillation among elderly

 Norwegian men with history of long-term endurance sport practice. Scand J Med Sci

 Sports 2013 Nov 21, doi: 10.1111/sms.12150

Apor P: Veterán (master) sportolók fizikuma, egészsége. Sporttud Szemle 2011;52(2):64-7.

Apor P: Tartós terhelés: szívkárosodás? Sportorvosi Szemle 2011;52(2):61-3.

Apor P: Pitvarfibrilláció és a fizikai aktivitás. Orv Hetil 2013;154(13):503-9.

 

Partnereink

Exercise is Medicine American College of Sports Medicine Magyar Sporttudományi Társaság Semmelweis Egyetem Semmelweis Egyetem – Testnevelési és Sporttudományi Kar OSEI – Országos Sportegészségügyi Intézet Szegedi Tudományegyetem Pécsi Tudományegyetem Nyugat-magyarországi Egyetem Magyar Edzők Társasága Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség Webbeteg.hu Webbeteg.hu - SportolOK
Főoldal | Elérhetőség | Adatvédelem | Impresszum
© 2013 mozgásgyógyszer.hu