Az elsődleges betegellátók szerepe a fizikai aktivitás előmozdításában
A fizikai aktivitás megfelelő mértékkel, intenzitással és gyakorisággal űzve számos betegség kialakulását előzné meg, vagy segítené a gyógyulást-javulást. Előmozdítása alapvető népegészségügyi feladat, amelyben nagyon fontos szerepe lehetne az egészségügyet alapszinten ellátóknak, a családorvosoknak. A szerepük elsősorban a tanácsadás és esetleg a megfelelő helyre irányítás. A legtöbb pozitív példa erre Dániában van és Svédország egyes részein. Az orvosok hozzáállása legtöbbször pozitív. A tanácsadás hatása 15 tanulmányból 12-ben pozitív volt, egy év után többet mozogtak a tanáccsal ellátott betegek. 12-33 betegnek kell tanácsolni a több mozgást ahhoz, hogy közülük legalább egy beteg aktívabbá váljon, a dohányzás elhagyásának esetén ez 50-120 tanácsadást igényel. Nagy mintán vizsgálva, az egyszeri tanács 18 perc/hét mozgástöbbletet eredményezett fél évvel később. A „mindenkinek javasolt” aktivitást egyszeri tanácsot követően a betegek 3,9%-a, kétszeri tanács után 10,2%-a érte el. Nem nagymértékű a tanácsadás hatása, leginkább a walesi változat ( Prev Med , 2008, 47: 354. doi:10.1016/j.ypmed.2008.07.006) bizonyult hatékonynak egy áttekintés szerint. Egy személyt aktívvá tenni 331-3673 euró ráfordítással lehet, a viselkedésváltoztatással ez körülbelül 800 euró költséggel jár évente.
Alapvetően fontos, hogy az orvos ismerje és fogadja el, lehetőleg egyéni példával is tegye hitelessé az egészséges, mozgásgazdag életvitel előnyeit és örömeit. A Global Exercise is Medicine (EIEM) Initiative (Global exerciseismedicine.org/global.htm) tárgyalja a részleteket, az előmozdító és hátráltató tényezőket. Alapvető az orvosok ismeretének kiterjesztése a fizikai aktivitásról, ezért az egyetemi oktatásba is beépítik e témát.
A tanácsadás kevés időt igényel: már az is jelent indítékot, ha az orvos a hozzá bármivel forduló betegtől megkérdezi, hogy a háztartáson és az önellátáson kívül végez-e rendszeresen egyéb fizikai aktivitást, mennyit jár gyalog, netán sportol-e? A viselkedési tanács protokollja az 5A: ask, advise, assess, assist, arrange. A finnek számára a 35 indikáció esetére javasolt fizikai aktivitás leírása is rendelkezésre áll: Liikuntaa laakkeeksi in Finnish, a svédek angolul szabadon elérhető-letölthető kiadványa a Swedish National Institute of Public Health-től: Physical activity in the prevention and treatment of disease ( http://www.fyss.se ). Az ismeretek széleskörű terjesztése az egészségügyben is fontos − erre jó példa a Lancet 2014. júliusi száma a londoni Olimpia kapcsán.
A referens úgy gondolja, hogy sok családorvosi praxis közelében van a lakosság számára igénybe vehető sportolási lehetőség. Ezek egy részében hozzáértő szakember is elérhető − problémás esetben ezt az utat lehetne ajánlani. És miért ne lehetne ilyeneket létesíteni? Kiképzett emberek százai vannak országszerte részmunkakörben vagy éppen állás nélkül. A fittness-wellness üzletág is megközelíthető lenne különböző rész-hozzájárulásokkal, ha olcsóbb a megelőzés, mint a gyógyítás mindenkinek: az egyénnek és az államnak is. A legegyszerűbb a gyaloglásra biztatás. Előzetes fittség/terhelhetőség-felmérés ritkán indokolt, főleg a kardiovaszkuláris eltérések esetében. De erre is lehetne találni megoldást: 1983-tól létezik országunkban Fittség vizsgálat és tanácsadás (Orv. Hetil. 1989, 130:1039-43) − egyre több helyen −, persze még csak a betegek költségére. A lapszám főcíme: Exercise is Medicine, azaz további alapvetően fontos és aktuális ismeretek olvashatók benne.
Apor Péter dr.
