Hazai hírek, események
Mi áll a preventív szemléletű alapellátási modell fókuszában? - interjú Dr. Papp Magorral
2014.12.04
Dr. Papp Magorral, a program vezetőjével felelős szerkesztőnk dr. Bede Rita beszélgetett
– Mi a célja a közvélemény által „svájci program” néven ismert projektnek?
A program megvalósítása során arra törekszünk, hogy a megelőzést és az egészségfejlesztést, illetve a népegészségügyi problémák jelenleginél hatékonyabb kezelését az alapellátás fókuszába állítsuk. Az alapellátás átalakításának részeként szűrésekkel, életmód-tanácsadással, valamint különböző egészségfejlesztő- és oktató programokkal szeretnénk hozzájárulni a lakosság egészségi állapotának javításához, egészséggel kapcsolatos ismereteik bővítéséhez. Kiemelt célként kezeljük az alapellátáshoz való hozzáférés ma még meglévő egyenlőtlenségeinek a felszámolását, a hátrányos helyzetű lakosság bevonását egy tudatosabb egészségmagatartás kialakításába.
A program eddigi tapasztalatait figyelembe véve szakembereink népegészségügyi és egészségpolitikai ajánlásokat fogalmaznak meg az egészségügyi kormányzat számára, ezzel is segítve az alapellátás fejlesztésének folyamatát. A modellprogram 2012 – 2016 között zajlik, s reményeim szerint a hazai alapellátási rendszer megújításának egyik fontos információs és referencia forrása lehet.
– Hogyan kívánják a tervezett célokat megvalósítani? Van arra mód, hogy az ország különböző településeinek eltérő igényeit és szükségleteit figyelembe vehessék?
A Svájci-Magyar Együttműködési Program keretében eddig 14 észak- és kelet-magyarországi település, összesen 24 háziorvosi praxisa állt össze négy praxisközösséggé a humánerőforrás hatékonyabb hasznosítása és a szolgáltatások optimális szervezése érdekében. A praxisközösségek háziorvosi, illetve házi gyermekorvosi praxisok, amelyek partneri együttműködésben állnak egymással. A program által biztosított támogatásnak köszönhetően ezek a szakmai közösségek kiegészülnek különböző egyéb szakmai kompetenciákkal rendelkező egészségügyi szakemberekkel: dietetikussal, gyógytornásszal, egészségpszichológussal, népegészségügyi szakemberrel, praxisközösségi nővérrel. A program céljaival összhangban, a körzeti és iskolai védőnők is a praxisközösségek tagjai.
Nem szeretnénk ugyanakkor túlbonyolított rendszert alkotni. Arra törekszünk, hogy minél több kérdésben helyi szinten, a helyi igények és lehetőségek ismeretében felelős döntéseket lehessen hozni. A fókusz az öngondoskodáson van, ami esélyt jelent az egészségtudatos emberek számára az életminőség javítására, az egészségben eltöltött évek számának növelésére.
Azt tapasztaltuk, hogy nem elég csak a felvilágosító munka. Meg kell teremteni a feltételeket és a szolgáltatási színtereket is ahhoz, hogy az emberek megfelelő tudáshoz és információhoz juthassanak, motiválni kell őket, hogy tegyenek erőfeszítéseket saját egészségük érdekében. Ez a megközelítés közgazdaságilag és szervezési tekintetben is racionális. Elsősorban azért, mert ez a komplexitás a jelenleginél jóval pontosabb egészségügyi felmérést és nyilvántartást tesz lehetővé, aminek birtokában a rendelkezésre álló erőforrásokat ésszerűbben lehet elosztani a tényleges szükségletek szerint, illetve a kiszűrt és pontosan megnevezett népegészségügyi rizikófaktoroknak megfelelően pontosabb és hatékonyabb szakmai válaszokat tudunk adni. A prevenció jól ismert egyéb gazdasági hasznát sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen általánosan elfogadott, hogy olcsóbb megelőzni, vagy korai fázisában gyógyítani az idejében felismert betegségeket, mint később a kórházakban.
Az új szolgáltatások 2013 szeptemberétől váltak elérhetővé a helyi lakosság számára négy hátrányos helyzetű észak- és kelet-magyarországi kistérségben. Berettyóújfalu, Borsodnádasd, Heves és Jászapáti térségében összesen 16 településen 38 ezer felnőtt és 10 ezer gyermek egészségügyi alapellátásának újjászervezésére került sor, amit a dolgozók továbbképzése követett, illetve ezzel párhuzamosan zajlott a helyi infrastruktúra kiépítése is.
– Új szereplőket is bevontak a programjukba.
A helyi lakosság jobb elérését, eredményesebb bevonását segéd-egészségőrök segítik a programunkban, akik a háziorvosok és a kisebbségi önkormányzatok közreműködésével kerültek kiválasztásra. A segéd-egészségőrök speciális, OKJ szintű képzést kapnak, ami későbbi szakmai életútjukhoz is segítséget nyújt. A háziorvosok eredményes munkáját más egészségfejlesztéssel és népegészségüggyel foglalkozó szakemberek is segítik. A háziorvosi ellátás részeként aktív prevenciós tevékenység valósul meg, kiegészülve helyi közösségi programokkal, szolgáltatásokkal.
A program tehát azon túl, hogy a lakosság egészségi állapotának javítását célozza, jelentős szerepet tölt be a munkahelyteremtésben is, hiszen már most, a kísérleti szakasz elején 76 fő számára biztosít új munkahelyet, a többletmunka díjazásával pedig további, mintegy 80 egészségügyi dolgozó megélhetését segíti. A projekt hozzájárul az alapellátásban dolgozók képzésének, továbbképzésének átalakításához, új oktatási tananyagok kidolgozásához.
– Hogyan fogadták a háziorvosok a kezdeményezést? Nem panaszkodtak túlterheltségre?
Nem, mert a rendszer nem növelni, hanem éppen ellenkezőleg, csökkenteni fogja az orvosok terheit. Rendkívül jók a tapasztalataink ebben a tekintetben is. Munkatársaink elkötelezett, jól felkészült és motivált szakemberek. A szakmai keretek világosak, mindenki jól definiált feladatot végez, és a közös munkának köszönhetően jelentős tartalékokkal rendelkezik a rendszer.
A praxis-közösségek különböző társszakmái egymáson is segíthetnek, s ez sem lebecsülendő a nagyon leterhelt, sokféle stresszt, feszültséget átélő egészségügyi dolgozók esetében. Ha együtt dolgozik a gyógytornász, a dietetikus, az orvos, a nővér, a pszichológus és sorolhatnám még, akkor nagyobb az esélye annak, hogy egymásra is jobban figyelnek, illetve könnyebben kérnek segítséget egymástól.
Fontos a véleményformáló emberek és közösségek példája. A fizikai inaktivitás csökkentését, a mozgás fontosságát illetően nem irreális elvárás például, hogy az egészségügyben dolgozók maguk is mozogjanak, sportoljanak és példát mutassanak. Tudom, hogy ez nem mindig könnyű, de értelmes kompromisszumok kialakíthatók. Saját példámnál maradva, a projektvezetés miatt le kellett mondanom a hegymászás, a jóga, a túrázás időigényesebb műveléséről, de hetente háromszor futok, egyszer vívok az egészségem megőrzése érdekében.
– Tekinthető ez a program innovációnak a magyar egészségügyben?
Meggyőződésem szerint igen, hiszen az innováció nem csak új műszert, új gyógyítási eljárást jelent. A modellprogramban számos, nemzetközi elismerést is kiváltó innovációs elem van. Új minőséget teremt például az alapellátásban a népegészségügyi szolgáltatások rendszer-szintű megjelenítése. Az alapellátás hagyományos szereplői (orvosok, ápolónők, védőnők) mellett speciálisan képzett szakemberek (népegészségügyi szakemberek, dietetikusok, gyógytornászok, egészségpszichológusok) bevonásával új szolgáltatások jelennek meg pl. fizikai aktivitási állapot felmérése, szűrések, prevenciós rendelés, életmód tanácsadás stb. történik.
A program partneri viszonyra törekszik a helyi önkormányzatokkal, a kisebbségi önkormányzatokkal, a munkáltatókkal, az oktatási intézményekkel, a szakmai és a civil szervezetekkel. Nélkülük nem lehet hatékony alapellátást működtetni.
A modellprogram részeként fontos szerepet kap a hatékony infokommunikációs technológiai megoldások kidolgozása. Ezek az új kommunikációs eszközök támogatják a praxisközösségek adminisztratív funkcióit (pl. jelentéstétel, esetmenedzsment, betegút-elemzés), biztosítják az egészségi állapot monitorozást, a meglévő, illetve felmerülő kockázati tényezők kiszűrését. Az alapellátási modell az egységes informatikai rendszerrel együtt teremti meg a betegellátás újraszervezésének és optimalizálásának kereteit.
– Milyen anyagi és szakmai forrásokra számíthat a program?
A Modellprogram végrehajtásáért a Gyógyszerészeti Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI), mint konzorciumvezető felelős, szakmai vezetését az Országos Alapellátási Intézet (OALI) látja el. A megvalósításban konzorciális partnerként részt vesz a Debreceni Egyetem, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete, a Magyar Védőnők Egyesülete, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a Pécsi Tudományegyetem, a Semmelweis Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem is.
A program összköltségvetése 3,682 milliárd forint, ennek 85%-át a svájci, 15%-át a magyar költségvetés biztosítja.
– A jövőt illetően optimista?
Feltétlenül. A modellprogram komoly lehetőség mindannyiunk számára, akik az alapellátásban dolgozunk. Az új megközelítésnek köszönhetően kellő hangsúlyt kaphat a megelőzés, az adminisztratív terhek csökkentésének köszönhetően az orvos kollégáknak több idejük marad a betegek ellátására.
Az eredményekhez természetesen idő kell. Az emberek szemléletváltásához sem elég néhány hónap. Erős motivációra is szükség van. Nem büntető, hanem segítő és jutalmazó jelleggel működik a rendszer, melyben a civil szerveződéseknek, kluboknak és betegközösségeknek kiemelt szerepük van. A helyi tudást semmi sem pótolhatja. Meggyőződésem, hogy nem lehet egyetlen központból minden település és minden ember számára egyaránt jó megoldásokat találni. A folyamatos kooperációra, korrekcióra mindig szükségünk van és ez így marad a jövőben is. Sok minden változhat, módosulhat magán a programon belül is. A fókuszban azonban változatlanul az áll, hogy egy egységes és megalapozott szakmai keretben mindenki hozzáférhessen az alapellátás preventív szemléletű szolgáltatásaihoz.
