Érdekességek

Az ülő életmód, vagyis az üléssel eltöltött idő és a fizikai aktivitás összefüggései a kardiometabolikus fittséggel felnőtteknél

Egy, az elmúlt év decemberében az amerikai sportorvosi szaklapban (Medicine & Science in Sports & Exercise) megjelent tanulmánynak szerzőinek célkitűzése volt, hogy megpróbálja jellemezni az üléssel, illetve a fizikai aktivitással eltöltött idő milyen mértékben függ össze a kardiometabolikus fittséggel felnőttek körében.

A felmérésben 3 702 Finnországban élő, átlagosan 46 éves személy vett részt, akik napközben csípőn viselhető gyorsulásmérőt viseltek a hét minden napján. A kicsi műszer segítségével pontos adatokat kaptak az üléssel eltöltött idő, a könnyű és a mérsékelt/erőteljes intenzitású fizikai aktivitás időtartamáról. A résztvevők kérdőív segítségével saját maguk jelezték az alvásuk időtartamát, és folyamatos pulzusméréssel szubmaximális lépéstesztet végeztek annak érdekében, hogy megbecsüljék kardiorespiratorikus edzettségüket (csúcs pulzusszám). Az üléssel eltöltött időtartam és a fizikai aktivitás közös profiljai és a kardiometabolikus fittség jellemzői (zsír markerek, a vér lipid, glukóz és inzulinszint) közötti összefüggés jellemzésére lineáris regressziót alkalmaztak.

A résztvevőket négy különböző csoportra osztották: "sokat ülök" (n = 1173), "könnyű aktivitást végző, de ülő életmódót folytató" (n = 1199), "közepes aktivitású testmozgás végzők" (n = 694) és az "sokat mozgó aktivak" (n = 636).

Következtetések

Az alvás időtartamának és a kardiorespiratorikus fittség figyelembevétele után az ébrenléti aktivitási profilok jellemzésével megállapították, hogy - amint az várható is volt - minél kevesebb volt az üléssel eltöltött idő és minél több a közepes vagy magasabb intenzitású fizikai aktivitás a nap folyamán, - ami így természetesen kevesebb üléssel eltöltött időt is eredményezett, annál jobbak voltak kardiometabolikus fittségre jellemző paraméterek.

A sokat ülők csoport tagjai voltak a legegészségtelenebb profilúak a négy csoport közül, mivel túl sok ülő idővel, de mérsékelt fizikai aktivitással rendelkezők már jóval kedvezőbb képet mutattak a kardiometabolikus fittséget jellemző egészségügyi markerekben, ahol már figyelembe vették a lehetséges zavaró tényezőket is, mint az alvás időtartama és már meglévő kardiorespiratorikus edzettség. Azok a kellően aktív felnőttek, akik teljesítik az MVPA (közepes és magas aktivitású mozgás) minimális ajánlásait (150–300 perc aktív mozgás hetente), további kardiometabolikus egészségügyi előnyökre is szert tehetnek, ha naponta több LPA-t, vagyis közepes aktivitást is végeznek az üléssel eltöltött idő helyett.

A túlzott napi ülő időt felhalmozó felnőtteket arra kell tehát ösztönözni, hogy a magas üléssel eltöltött időt a lehetséges kardiometabolikus egészségügyi kockázatok csökkentése érdekében az MVPA minimális ajánlott küszöbértékén túl magasabb szintű MVPA-t (60–75 perc naponta) végezzenek.

Összefoglalva: ezek az eredmények együttesen azt sugallják, hogy az emberek ébrenléti aktivitás viselkedés profilja, amelyet leginkább az ülő idő helyett az egyre nagyobb fizikai aktivitás jellemez egyre jobb kardiometabolikus egészséghez vezethetnek felnőtteknél, függetlenül az alvás időtartamától és a kardiorespiratorikus edzettségi szinttől.

Szerkesztői megjegyzés: az adatokból következik, hogy nemcsak az a lényeg, hogy sokat mozogjunk és mondjuk teljesítsük az ajánlott lépésszámot, hanem ezzel párhuzamosan lehetőleg minél kevesebbet töltsünk üléssel, vagyis legalább 50 percenként szakítsuk meg az üléssel töltött tevékenységünket. Tegyük messze a telefont, ne küldjünk e-mailt a szomszéd szobába, hanem álljunk fel és menjünk át, használjuk a lift helyett a lépcsőt stb.

https://journals.lww.com/acsm-msse/Fulltext/2022/12000/Joint_Profiles_of_Sedentary_Time_and_Physical.14.aspx

További híreink