Érdekességek

A posztok szerinti sportsérülések a labdarúgásban

A labdarúgás különböző fizikai jellemzők fejlesztését igényli, mint például az állóképesség, a sebesség, a robbanékonyság, a mozgékonyság, a rugalmasság és az izomerő. Ezenkívül a labdarúgás bizonyos mozgásait általában traumatikus körülményekkel, így a futással, ugrásokkal, szakaszos gyorsulással, valamint az irány sebességi esélyeivel társították. Ebben az összefüggésben egyes szerzők számos olyan sajátos funkcionális követelményt írtak le, amelyek nagymértékben összefüggtek a különböző posztokkal és a játékosok testfelépítésével.

A labdarúgásban, a játék taktikai pozicionálása olyan meghatározott funkcionális adottságokhoz kapcsolódik, amelyek sportsérülések előfordulására hajlamosíthatnak.

A játékosok pozíciója és a sportsérülések közötti kapcsolatok azonban sokszor következetlenek és tisztázatlanok. Sok szerző szerint a futball pozíciója nem befolyásolja a sportsérülések előfordulását, vannak, akik a sérülések nagyobb gyakoriságát a futballcsapat középpályásainál tapasztalták, mások a csatárok esetében találták a legtöbb sérülést. Ami a sportsérülések jellemzőit illeti számos tanulmány kimutatta, hogy az alsó végtagok a sportsérülések kialakulásának fő anatómiai helyei és az izomkárosodások a leggyakoribbak a váz- és izomrendszeri sérülések esetében, más tanulmányok szerzői kimutatták, hogy az ízületi és ínsérülések a leggyakoribb sérülés típus.

A fenti ellentmondások tisztázását tűzték célul ki a szerzők egy nemrégiben megjelent tanulmányban. A labdarúgás jellemző sportsérüléseinek elemzésével arra keresték a választ, hogy van-e összefüggés a játékosok poszt szerinti helyzetével, illetve az ebből adódó taktikával, taktikai játékhelyzettel. Kiinduló feltételezésként véleményük szerint a kockázati tényezők megnövekedett száma miatt a középpályások esetében fordulnak elő sportsérülésekben, szemben a többi poszton játszók esetében. Emellett véleményük szerint az alsó végtagok traumával kapcsolatos izomsérülései voltak a futballisták esetében a leggyakoribb sportsérülések.

A felmérésben 232 felnőtt, férfi futballista vett részt, köztük 129 profi és 103 amatőr státuszú volt. A játékosokat csoportokba osztották, a posztok és az ebből adódó taktikai megfontolásoknak megfelelően. Az antropometriai jellemzés mellett a sportsérülésekre vonatkozó információkat a hivatkozott megbetegedések vizsgálata során nyerték. Ezek egy részét egy speciális teszttel (Goodman) elemezték. Foram logisztikus regressziós modelleket alkalmaztak, a különböző kockázati tényezők, azok előfordulása és a sérülés kiújulása közötti összefüggések vizsgálatának céljából.

A testösszetételt tekintve a csatárok esetében például alacsonyabb testtömeget és zsír%-t mértek a kapusokhoz és a középpályások irányító játékosokhoz képest, a sérülések számát tekintve éppen a csatároknál volt a legmagasabb a sportsérülések előfordulási aránya, szemben a többi poszton játszókkal. A sérülések fajtáit tekintve az alsó végtagok ízületi sérülései voltak a leggyakrabban regisztrált esetek. A középpályások között az izomsérülések voltak a leggyakoribbak, míg a többi pozíciónál az alsó végtag izomsérülései voltak az elsődleges sérülések. A kezdeti hipotézissel ellentétben a csatárok tehát nagyobb gyakoriságot mutattak a sportsérülésekben, mint más pozíciókban. A térd, a boka és a lábszár sérülések voltak a leggyakoribbak, illetve az ízületi sérülések a középpályások és a csatárok esetében, míg a csukló- és kézsérülések a kapusok körében voltak a leggyakoribbak. Emellett a hátsó pozíciókban az izomsérülésekről inkább a védekező középpályások számoltak be, míg a combhajlító esetek gyakoribbak voltak a szélsőknél és a csatároknál, az ágyéksérülések az irányítóknál és a védekező középpályásoknál voltak a gyakoribbak.

Összességében a traumás ízületi és izomsérülések voltak a legelterjedtebbek az összes pozícióban játszók esetében.

A sportsérülések fő oka minden csoportban a test-test közötti érintkezés volt. Érdekesség, hogy 195 labdarúgó számolt be a korábban szerzett, a sport révén szerzett sérülések kiújulásáról. Ennek oka lehet a gyors visszatérés a játékba, amikor is nem veszik tekintetbe a rehabilitáció lassú folyamatát és idő előtt teszik ki a sportolókat a nagyobb megterhelésnek.

Szerkesztői megjegyzés: Ha csak a napjainkban játszódó labdarúgó-Európa-bajnokság mérkőzéseit tekintjük, megfigyelhetjük, hogy egyre gyakoribbak és súlyosabb  következménnyel jár a fejsérülések előfordulása, ami főleg a csatárok és a hátvédek közötti összecsapások következtében fordulnak elő, aminek, mint a példák is mutatják sajnos sok esetben komoly következményei lehetnek.

https://www.researchgate.net/publication/323686786_Sports_injuries_in_soccer_according_to_tactical_position_a_retrospective_survey

További híreink