Érdekességek
A túlzásba vitt sport nem mindig veszélytelen. Az állóképességi sportokban a női élversenyzők esélye nagyobb a pitvarfibrillációra, mint az átlagemberek esetében
2023.11.06Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az állóképességi sporttevékenység a pitvarfibrilláció (PF) fokozott kockázatával jár a férfiaknál. A pitvarfibrilláció vagy pitvarremegés az egyik leggyakoribb szívritmuszavar, amelyet a szív kisebb üregeinek, az úgynevezett pitvaroknak a rendellenes elektromos működése okoz. A pitvarfibrilláció azonban szerencsére a legtöbb esetben a megfelelő diagnosztikai módszerekkel jól észlelhető és kialakulása után a legtöbbször könnyen kezelhető.
Azonban továbbra sem volt világos egyértelműen, hogy az állóképességi sportok nőknél is befolyásolják-e az PF kockázatát. A felmérést végzők célja tehát annak vizsgálata volt, hogy női sportolók esetében megvizsgálják, hogy az állóképességi sportokban való részvétel befolyásolhatja-e az AF kockázatát .
Azon élsportoló nők közül, akik 1979 és 1991 között a Stockholm Maratonon 3 óra 15 percen belül futottak vagy bármely versenyen, illetve a svéd bajnokságban teljesítették a 10 ezer métert, vagy az ugyanebben az időben kiváló kerékpározók köréhez tartoztak (N=228), azok közül kikeresték a svéd országos egészségügyi regiszterben azokat, akik esetében később pitvarfibrilláció lépett fel.
A vizsgálatot vezetők a kezdetben 32±8,5 éves átlagéletkorú női elit atléták csoportjában a 28,8 éves nyomon követés során 10 esetben találtak pitvarfibrillációt (4,4%), míg a hasonló korú referencia populációban (N=1 368) 23 fő esetében diagnosztizálták a pitvarfibrillációt (1,7%), ez 2,56-os HR-nek (hazard ratio–esélyhányadosnak felel meg, vagyis 2,56x az előfordulás esélye) felel meg. Az esetleges hipertenzió megléte miatti kiigazítás után pedig 3,67x volt az esélyhányados mértéke.
Az élvonalbeli női atléták tehát nagyobb eséllyel kaptak pitvarfibrillációt nagy elemszámú retrospektív felmérés alapján, mint az átlagpopuláció.
British Journal of Sports Medicine, 57: 18. 1175-1179.
