Érdekességek

Neurológiai sportorvoslás – több mint az agyrázkódás és a perifériás idegrendszer károsodása

Az utóbbi évek sportolói gyakorlatában és elméleti tapasztalatok alapján is nagymértékben növekszik a sportolás közben előforduló koponya környéki és agyi sérülés száma. A szaknyelvben ezt a jelenséget úgynevezett „Concussions”-nek nevezik, amely a sportorvoslás területén belül a neurológiai területének fontosságára hívja fel a figyelmet. A prevenció és a terápia is a sport révén segíthet ezekben az esetekben. Erre leginkább az anglo-amerikai környezetben van szükség, ahol divatosak a kontakt és ütközésekkel járó sportágak, úgymint az amerikai futball, a rögbi, a boksz, a ketrecharc, valamint a jégkorong. A sportorvosláson belüli, a neurológiai témához nem csak a „vissza a sportba és élsportba” kérdéskör tartozik, hanem hogy miképpen lehet ezeket a sérüléseket megelőzni.  A „Concussions” gyógyításában 90%-os eredményre lehet számítani jó csapatmunka esetén. Azért is fontos, hogy a különböző tudományterületek képviselői (edző, gyógytornász, sportorvos, neurológus) osszák meg ez irányú tudásukat egymással, hogy ennek révén ne legyen az ilyen típusú sérüléseknek szövődménye és krónikussá se válhassanak.

A túledzettség és túlterhelés is kapcsolatban áll sok esetben az autonóm idegrendszer működésével, amely szintén új perspektívákat nyit meg a sporttudományban.

Bizonyos sportágak veszélyforrást jelenthetnek olyan neurológiai betegségek kialakulásában, mint az epilepszia vagy a szklerózis multiplex (krónikus, a központi idegrendszer fehérállományának gyulladásos betegsége) is. Azonban sajnálatos tény, hogy a normál lakossághoz számához képest is igen csekély azoknak a rendszeresen sportolóknak a száma, akik neurológiai betegségben szenvednek. Ezzel sajnos megfosztják saját magukat, hogy ki tudják használni a sport terápiás lehetőségét.

Tudományos megfigyelés, hogy a demencia és az Alzheimer kór (az időskori elbutulás - demencia - leggyakoribb oka, ami a szellemi képességek súlyos romlásával jár együtt) kialakulását 45%-al csökkenti a rendszeres fizikai aktivitás.

Összességében elmondhatjuk, hogy az a régi felfogás, mely szerint a neurológiai betegeknek a sportolás „no-go zona” manapság szinte kizárható feltételezés.

A neurológiai betegségekben a sport úgy tudna gyógyszerként is hatni, ha az minden szervnél jobban az agyműködésre lenne hatással.

Ehhez tudni kell, hogy milyen mozgásformát, milyen edzés típust, milyen mennyiséget adagolunk, amely a jövő kutatóinak a feladata.

www.zeitschrift-sportmedizin.de

További híreink