Érdekességek

A Mozgás gyógyszer?! Mozgás előírása receptre!

A gyógyszerek alkalmazása során nagyon lényeges kérdés, hogy milyen koncentrációban lesz hatásos, illetve milyen koncentrációban lesz már káros a hatása, illetve van-e értelme alkalmazni kisebb adagban.  A gyógyszerek esetében a dózis-hatás összefüggésére általában jellemző, hogy az adag növelésével arányosan növekszik a vegyület (gyógyszer) terápiás hatása, de lesz egy olyan koncentráció, amikor már elértük a lehetséges maximális hatást, és ezután már hiába emeljük a mennyiséget, mert a terápiás hatás tovább nem fokozható, azonban a lehetséges mellékhatások előtérbe kerülhetnek. A gyógyszerek esetében van egy másik lényeges kérdés, mégpedig a hatáserősség, illetve a hatékonyság, az első esetben a lényeg, hogy milyen koncentrációban képes kiváltani az elvárható hatást, míg a második esetben a maximális, elérhető hatás esetéhez képest, milyen mértékben képes kiváltani a hatást.

Gyógyszerek esetében nagyon fontos tényező még az adagolás mértéke, mert ez is kritikus fontosságú a sikerhez. A gyógyszerek esetében a farmakológia és farmakokinetikai adatok jelzik számunkra, hogy milyen mennyiségű gyógyszert kell alkalmazni, hogy a terápiás tartományban maradjon a koncentráció annak érdekében, hogy a kívánt hatást el tudjuk érni.  Gondoljunk csak bele, hogy miért napi háromszor egy (3x1)vagy napi kétszer egy (2x1) tablettát ír elő az orvos, vagy miképpen lehetséges, hogy napi egy tabletta is ki tudja váltani az elvárható hatást. A túl sok is bajt okozhat és ezzel kockáztatjuk a mérgező, toxikus hatások előtérbe kerülést és a túl kevés is bajt okozhat, hiszen nem származik semmi előny az alkalmazástól.  

És persze ennyi bevezető után felmerülhet az olvasóban, hogy miképpen kapcsolódnak ezek a kérdések a testmozgáshoz? A válasz azonban egyszerű, hiszen fontos tudni, hogy mennyi testmozgás kell, ami a „beteg” ember számára a legtöbb hasznot jelentheti.

Ha egy edzésprogram nem eredményez változást az aerob kapacitásban, vagyis az oxigén felvétel mértékében, az erőben, vagy a rugalmasságban (természetesen a testmozgás módjától és céljától függően) – egyértelmű, hogy a „beteg” nem kapott akkora terhelést, amennyi szükséges a kívánt terápiás hatás elérése érdekében.

Így egy nagyon fontos tényező a főbb elvárt, a tervezett hatások mérése mind a vizsgálat megkezdésekor, mind a beavatkozás közben  és után, ennek ismerete kritikus fontosságú a receptre felírt testmozgás megértéséhez.

Másrészt fontos tudni, hogy a testmozgásnak lehet-e toxikus hatása, hiszen számos esetben megfigyelhetjük, hogy a mozgásszervi sérülések, a szív-keringési történések, esetleges görcsök kialakulása a légzés során, a vércukorszint hirtelen megemelkedése vagy esése és elektrolit rendellenességek mind-mind ilyen toxikus hatású lehet.

Tehát, az edzőnek, a tanácsadónak, a sportszakembernek ugyanúgy, mint az orvosnak nagy a felelőssége abban, hogy mekkora és milyen mértékű terhelést javasol, mit ír elő a tanácsért hozzá fordulóknak, nem szabad csak úgy annyi ’tablettát’, vagyis edzés mennyiséget, edzés időt felírnia, hogy mozogj annyit amennyit csak tudsz. 

Nagy a hasonlóság tehát ebben az esetben is a gyógyszerekhez, mert a szövődményeket el kell kerülni, gondoljunk csak a túledzésre. 

A felírt edzés adagot, az előírt edzéstervet mindig az adott személy adottságaihoz, korához, neméhez, edzettségi és egészségi állapotához kell igazitani.

Fontos alapelv a fokozatosság, a mértékletesség, az elővigyázatosság és a biztonság. A mozgás esetében van azonban egy nagy különbség, minden mozgás többet ér, mint a semmi.

„Ha lenne egy olyan gyógyszer, amely közel annyira jótékony hatású lenne, mint ahogy a rendszeres állóképességi edzés hat a szív-keringési rendszerre, azt valószínűleg kevesen tudnák megfizetni!"

 ez a megfogalmazás Jürgen Weinecktől származik, aki manapság az egyik legelismertebb német sportszakember.

További híreink