Érdekességek

A fizikai aktivitás, a testtömeg-index (BMI) összefüggése a szívelégtelenség (HF) kialakulásának kockázatával

A megelőzés mindennél fontosabb: úgy tűnik, hogy a sok testmozgás, mennyiségtől függően védelmet nyújt a diasztolés szívelégtelenség (HF) ellen.

A diasztolés szívelégtelenségben szenvedő betegek alig reagálnak a gyógyszeres terápiákra, ezért esetükben még fontosabb a megelőzés. Egy a „Journal of the American College of Cardiology” folyóiratban megjelent tanulmány eredménye azt mutatta, hogy a diasztolés szívelégtelenség kockázata jelentősen csökken az alacsony testtömeg-indexszel és a fokozott testmozgással - ellentétben a szisztolés szívelégtelenség kockázatával.

A vizsgálat hátterét az adta, hogy alacsonyabb szabadidős fizikai aktivitás, illetve a magasabb testtömeg-index (BMI) egymástól függetlenül összefügg a szívelégtelenség (HF) kockázatával, azonban nem volt egyértelmű, hogy ez az összefüggés konzisztens-e mind a megőrzött ejekciós frakcióval (NEF), mind a csökkent ejekciós frakcióval (CsEF) járó szívelégtelenség esetében. A szív bal kamrájába bejutó vér 60 százaléka minden szívütés során kipumpálódik az erekbe, szisztolés szívelégtelenség esetén azonban az (EF) frakció 40 százalék alá eshet, az EF azonban normális lehet, ha a hátterében diasztolés szívelégtelenség (merev szív) áll.

A tanulmány szerzői arra törekedtek, hogy számszerűsítsék az alacsonyabb szabadidős fizikai aktivitás, a BMI és a különböző HF altípusok kockázata közötti dózis-válasz összefüggéseket.

Három különböző csoportban vizsgálódtak, egészséges és különböző etnikumú arterioszklerozisban szenvedők esetében, az egyéni szintű adataikat összesítették, és a résztvevőket a fizikai aktivitás és a BMI irányelvek által ajánlott kategóriáiba sorolták. A retrospektív tanulmány meglepően magas arányban tárja fel a diasztolés szívelégtelenségben szenvedő betegek arányát. A vizsgálatban 51 451 résztvevő vett részt ebből 3 180 dokumentált szívelégtelenséget tártak fel, akik közül a szerzők egyharmaddal több diasztolés (n = 1 252), mint szisztolés (n = 914) szívelégtelenséget rögzítettek.

A korrigált analízisben dózisfüggő összefüggést találtak a magasabb szabadidős fizikai aktivitással rendelkezők, az alacsonyabb BMI és a teljes szívelégtelenség-kockázata (HF) között.

A szívelégtelenség altípusok közül a fizikai aktivitás egyik dózistartományban sem járt a csökkent ejekciós frakcióval rendelkezők kockázatának növekedésével. Ezzel szemben az alacsonyabb fizikai aktivitási szintekkel rendelkezők (<500 MET-perc/hét) nem kapcsolódtak a normális ejekciós frakcióval rendelkezők kockázatához. A fizikai aktivitás nélküli szintekkel összehasonlítva az iránymutatás által ajánlott minimális aktivitási szint is (>1000 MET-perc/hét) 19%-kal alacsonyabb kockázattal járt. A BMI és a normális ejekciós frakcióval rendelkező szív elégtelenségben szenvedők kockázat dózis-válasz összefüggése szintén következetes volt, szemben a csökkent ejekciós frakcióval rendelkezőkkel, így a BMI normál tartomány (≥25 kg/m²) fölé emelkedése a normál ejekciós frakcióval rendelkezők kockázatának nagyobb növekedésével járt együtt, szemben a csökkent ejekciós frakcióval rendelkezőkkel összehasonlítva.

A levont következtetések

A bemutatott tanulmány eredményei erős, dózisfüggő összefüggéseket mutattak az szabadidős fizikai aktivitási szintek, a BMI és a teljes szívelégtelenség kockázata között. A szív elégtelenségben szenvedők altípusai közül a magasabb aktivitási szintek és az alacsonyabb BMI következetesebben kapcsolódott a normál ejekciós frakcióval rendelkezők alacsonyabb kockázatához, mint abban az esetben, amennyiben csökkent az ejekciós frakció mértéke.       

Összefoglalva: A BMI és a testmozgás mértéke szinte csak a diasztolés szívelégtelenség kockázatára volt hatással. Az összesített elemzésben kezdetben dózisfüggő összefüggéseket találtak a szabadidős fizikai aktivitás, a BMI és az általános szívelégtelenség kockázata között. A rendszeres fizikai aktivitás csökkentheti a diasztolés szívelégtelenség kockázatát annak mértékétől függően. Az is megerősítést nyert a vizsgálat nyomáb, hogy a rendszeresen testmozgást végző résztvevőknek szignifikánsan alacsonyabb volt a BMI-jük és általában alacsonyabb volt a szisztolés vérnyomásuk is, illetve ritkábban szenvedtek cukorbetegségben, szemben azokkal, akik nem vettek részt szabadidős sportokban.

J Am Coll Cardiol.  2017; 69(9):1129-1142

J am coll Cardiol. 2017; 69(9):1143-1146

További híreink