Érdekességek
Mennyi az annyi? Mennyi mozgásra van szükség az egész napos ülés negatív egészségügyi hatásainak kivédése ellen?
2023.09.05A legújabb kutatások eredménye alapján napi 40 perc „közepestől erőteljes intenzitású fizikai tevékenység” nagyjából megfelelő mennyiség ahhoz, hogy ellensúlyozza a már átlagosnak mondható 10 órás mozdulatlan ülést,
DE
bármilyen mennyiségű testmozgás vagy akár csak óránkénti felállás mozgás a karosszékből és rövid idejű átmozgatása végtagjainknak is bizonyos mértékig segít.
Egy 2020-ban közzétett metaanalízis következtetései alapján, amely kilenc korábbi tanulmány eredményeit elemezte, összesen 44 370 embert bevonva négy különböző országból, akik folyamatosan egy aktivitásmérő, vagyis egy objektív mozgáselemző eszközt viseltek magukon. A 4,0-14,5 évig tartó időszak alatt 3 451 fő halt meg, ami 7,8%-os halálozási arányt jelent.
Az egyes csoportokban az átlagos ülőmunka időtartama 8,5 - 10,5 óra közötti volt, illetve 8 - 35 perc között változott a naponta a ’közepestől az erőteljesig’ terjedő intenzitású fizikai tevékenységgel (MVPA) végzett aktivitás ideje.
Az adatokat összehasonlítva a referenciacsoport adataival, (akik a legmagasabb fizikai aktivitással és a legalacsonyabb ülőmunkaidő rendelkeztek) a halálozás kockázata lineárisan nőtt az MVPA alacsonyabb szintjével és a nagyobb mennyiségű üléssel eltöltött idővel.
Az MVPA legmagasabb harmadában lévők körében a halálozási kockázat statisztikai értelemben nem különbözött a referencia értéktől a középső és a legmagasabb ülőmunkát végző egy harmad esetében.
Az MVPA legalacsonyabb, legalsó harmadába tartozóknál viszont nagyobb volt a halálozás kockázata a hosszú ülőidővel kombinált, bármely összes kombinációt tekintve.
Az elemzés tehát azt találta, hogy a mozgásszegény életmódot folytatók halálozási kockázata a ’közepestől az erőteljesig’ terjedő intenzitású fizikai tevékenységgel (MVPA) töltött idő csökkenésével nőtt.
Összefoglalva: Azoknál a fizikailag aktív egyéneknél, akik naponta legalább 30-40 percnyi közepes vagy erőteljes intenzitású, lihegtető fizikai aktivitást végeznek, azoknál a magas üléssel eltöltött munkaidő és a halálozási kockázat közötti összefüggés nem különbözik szignifikánsan azoktól, akik kevés ülőidővel rendelkeztek – derült ki az elemzésből.
Más szóval, néhány ésszerűen végzett intenzív fizikai tevékenység – kerékpározás, tempós séta, kertészkedés, úszás – olyan mértékben csökkentheti az idő előtti elhalálozás kockázatát, mint amilyen akkor lenne, ha nem ülve töltené valaki az egész napot.
A tanulmány a WHO, vagyis az ENSZ Egészségügyi Világszervezet 2020-ra szóló, a fizikai aktivitásra és az ülő viselkedésre vonatkozó globális iránymutatásaival teljes összhangban van, amelyet hat kontinens 40 tudósa állított össze, és ami hetente 150-300 perc közepes intenzitású vagy 75-150 perc erőteljes intenzitású fizikai aktivitást javasol az ülő életmód, az egyre inkább elterjedő ülő viselkedés negatív következményeinek ellensúlyozására.
Ezek az irányelvek hangsúlyozzák, hogy minden fizikai tevékenység (tudatos, vagy csak rutinszerű) számít, és annak bármilyen mennyisége jobb, mint a semmi. Az emberek tehát egyszerűen megvédhetnék egészségüket és ellensúlyozhatnák a fizikai inaktivitás káros hatásait aránylag nem túl sok aktív fizikai testmozgás végzésével.
Nehéz persze javaslatokat tenni minden korosztály és testtípusú egyén számára, bár a 40 perces fizikailag aktív tevékenység időtartama beleillik a korábbi kutatások eredményeibe. A lift helyett a lépcsőt használni, a tömegközlekedési eszközről egy megállóval előbb leszállni, a gyerekekkel és háziállatokkal játszani, jógázni vagy táncolni, a házimunkát nem mindig géppel elvégeztetni, sok sétát beiktatni, ahova lehet oda kerékpárral menni, ezek mind-mind az emberek aktívabbá tételének módja lehet.
Szerkesztői megjegyzés: Az aktivitásmérő eszközzel, objektív módon mérve a hosszabb ülés idő magasabb mortalitással járt a kevésbé aktív egyénekben. Körülbelül napi 30–40 percnyi ’közepestől az erőteljesig’ terjedő intenzitású fizikai tevékenység (MVPA) csökkenti az ülőmunka és a halálozási kockázat közötti összefüggést, ami alacsonyabb, mint az önbevallásos adatokból származó korábbi becslések.
https://bjsm.bmj.com/content/54/24/1499
