Érdekességek
INTIM torna, avagy a problémás területek edzése 3. rész Inkontinencia női sportolóknál?
2020.03.13Prof. Schulte-Frei az évek során négy tényezőt állapított meg a vizeletvisszatartási problémák hátterében.
- a túlzott fizikai aktivitás, a sport miatti terhelés
- a hormonális háttér
- a testi adottságok
- a pszichés állapot
Amit már a cikkek kezdetén leírtunk, a magas biomechanikai terhelések, úgymint az ugrások, fordulások, amelyek számos labdajátékban (kosár, kézi, röplabda és labdarúgás), torna, ritmikus gimnasztika, trambulin, balett, könnyű atlétika, súlylökés, távolugrás, hármasugrás, de ugyanígy erősportoknál is megjelenik és így nagy megerőltetést jelent a medencefenék izomzata számára. Az edzéssűrűségtől és az intenzitástól függően a felmerülő erők medencefenék izomzatának túlerőltetéséhez vezetnek. Egy fárasztó edzés végére is elfáradhatnak ezek az az izmok és ennek következtében nem mindig tudják visszatartani, amit „kellene”.
A három következő tényező szorosan összefügg egymással és egymást erősen erősítik, illetve befolyásolják.
- Sok sportágban a testzsír százalék erősen lecsökken. Ezáltal a medencekörnyéki zsírpárnák is csökkennek, amelyek a medencefenék izomzatának stabilizálásában vennének részt.
A kis testsúly vagy soványság így ösztrogénhiányhoz vezethet mindezeken kívül, így romlik a vizeletvisszatartás.
- A hormon háztartásnak (katekolaminok) van még befolyása a húgycső végi izomzat záródásában. Azoknál a sportágaknál, ahol a testsúlynak folyamatos kontroll alatt kell lennie, a nők gyakran evés zavarban szenvednek és hatalmas pszichés stressz alatt lehetnek. Az elmúlt években jó néhány tanulmány foglalkozott az élsportoló nők vizeletvisszatartásával és evés zavaraival kapcsolatban. Az egyikben arra világítottak rá, hogy azok a sportolónők, akiknek evészavara van háromszor gyakrabban küzdenek vizelet visszatartási problémákkal, mint azok, akiknek nincs. - Mindezek mellé kapcsolódó pszichés terhelések vagy félelmek is szerepet játszhatnak, például versenyhelyzetben a vesztéstől való félelem, amelyek további negatív hatást eredményezhetnek az étkezésre, a testsúlyra, illetve a hormonháztartásra.
