Érdekességek

Az intersexualitás sportra vonatkozó következményei

A 2024-es párizsi olimpián Imane Khelif algériai ökölvívó ellen felhozott vádak felvetették az interszexualitás kérdését a sportban és annak a versenysportra gyakorolt ​​hatásait.

A szakirodalomban valójában nem csak az interszexualitás szigorú, a fizikai tulajdonságokra vonatkozó meghatározása létezik, - amely tehát magában foglalja e vegyes fizikai jellemzők jelentős jelenlétét -, de nagymértékben befolyásolja az alany önképét is.

De mi is az interszexualitás?

Az interszexualitás magában foglalja a szexuális fejlődésben bekövetkező eltérések igen széles spektrumát, amelyek a tipikus férfi és női jellemzők egyidejű jelenlétéhez vezetnek. Amint azt az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala megismételte, az orvosi meghatározás nem befolyásolja a páciens nemi vagy szexuális irányultságának önazonosítását. Az interszexualitással, - ami egy igen ritka betegség - rendelkező emberek a teljes népességen belül százalékos aránya kevesebb, mint 0,5 ezrelék, de pontos statisztika nincs, tekintettel a meghatározás nehézségére.

Ennek a jelenségnek, ennek a betegségnek nemcsak a sportban van jelentősége, de hatása, következménye ott kifejezettebben jelentkezik, mint az élet egyéb területén.

A férfiak és nők közötti teljesítménykülönbségért felelős fő tényező a tesztoszteron nevű hormon hatása a férfi és női szervezetre. A tesztoszteron fontos hatással van az izomtömegre, és így javítja az edzés során elérhető izomerő mértékét is, ennek legegyszerűbb bizonyítéka, hogy míg a pubertás előtt a fiúk és a leányok atlétikában vagy úszásban elérhető legjobb teljesítményei hasonlóak, ezután azonban a fiúk 10-20% körüli előnyre tesznek szert, ami igen jelentős különbség.

Hagyományosan ugyanis az egyes sportágak versenyein részt vevő sportolókat férfi és női kategóriákra osztják, annak érdekében, hogy mind sportszakmai, mind egészségügyi szempontból egyenlő esélyt és egyenletes teljesítményt biztosítsanak a sportolóknak a versenyek során.

A problémák elkerülése érdekében például egyes sportági szakszövetség szabályzata azt javasolja a sportolóknak, hogy ezekben az esetekben az adott verseny előtt legalább 6 hónapig hormonális fogamzásgátlók használatával csökkentsék a hormonszintet az 5 nmol/l vér küszöbérték alá. Az ilyen gyógyszerek alkalmazása ugyanis nem jelent semmiféle egészségügyi kockázatot az intersexuális tulajdonságokkal rendelkező sportolók esetében, mivel olyan anyagokról van szó, amelyeket általában a nők fogamzásgátlási célból szednek.

Évekkel ezelőtt például az Atlétikai Világszövetség kizárta a dél-afrikai középtávfutót, Caster Semenyát a versenyekből a férfiakra jellemző magas tesztoszteronszintje miatt, miután a dél-afrikai középtávfutó visszautasította a fogamzásgátló szer alkalmazását és a Sportdöntőbírósághoz, majd a svájci Szövetségi Bírósághoz fordult. Mindkét jogi fórum döntéshozói elutasították fellebbezését. Végül Caster Semenya az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amely 2023-ban elismerte jogai megsértését, de nincs felhatalmazása a szövetség szabályzatának megváltoztatására.

A nem kifejezetten szakértők ideológiai álláspontjain túl tehát a kérdés továbbra is vita tárgyát képezi a tudományos közösségben, amely nemcsak orvosi vonatkozásait, hanem etikai vonatkozásait is értékeli.

Néhány évvel ezelőtt ezért az Atlétikai Világszövetség széleskörű ellenőrzést végzett a világbajnokságain résztvevő sportolók esetében. Az eredmények kapcsán néhány esetben azonosították a női sportolók egy szűk csoportját, akiknél potenciálisan abnormális tesztoszteronszintet mértek a női nemnél, néhányról kiderült, hogy doppingolnak, másoknak genetikai hibái voltak, és egyesek számára az értelmezés sem volt lehetséges. Néhányuk esetében az elvégzett genetikai vizsgálat kimutatta, hogy hím genotípussal rendelkeztek, ami az 5-alfa-reduktáz enzim túlzott jelenlétét mutatta ki, ami a férfi nemi szervek kialakulásához és a szőrnövekedéshez nélkülözhetetlen enzim.

Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező sportolóknál, - akik születéskor a női nemhez tartoznak, de a férfiakra jellemző tesztoszteron szinttel rendelkeznek, ami viszont serkenti az izomtömeg felhalmozódását, -  ez jelentős fizikai előnnyel és egészségügyi veszéllyel jár, melynek hatása a hormon által befolyásolt teljesítményben is jelentkezik. Ennek egyrészt a küzdősportokban (ökölvívás, judo, karate, birkózás), másrészt a teljesítmény sportokban (atlétika, úszás, evezés, kajak-kenu) van kiemelt jelentősége.

A szakszövetség ezért úgy döntött, hogy korlátozza a tesztoszteronszintet bizonyos típusú versenyeken, különösen a középtávon részt vevő sportolóknál, amelyek érzékenyebbek a hormonszintek különbségeire, a korlátozás nem vonatkozik a Morris-szindrómás, azaz férfi genotípusú és a tesztoszteronnal szembeni teljes rezisztenciával rendelkező sportolókra, akik számára ennek a hormonnak a magas szintje nem jelent előnyt.

Szerkesztői megjegyzés: Az alkalmazandó megoldás a probléma összetettségére tekintettel, olyan eseti döntések meghozatalát igényli, amely figyelembe veszi a genetikai elváltozásokkal küzdő betegek és a velük versenyezni vágyó sportolók igényeit egyaránt. A párizsi olimpián például két esetben is engedték indulni a nők között ezeket a sportolókat, ami igen veszélyes az egészségük és a Fair Play szempontjából és termesztésen sok esetben politikai vihart is kavarva.

További híreink