Érdekességek

Az időskori sportolás motivációi, az intraperszonális és interperszonális viselkedési stratégiák hatása az idős felnőttek fizikai aktivitására

Az idősebb betegek mozgásra ösztönzése az egyik, ha nem a legfontosabb kulcsfontosságú tényező fittségük megtartása és ezen keresztül életminőségük javítása érdekében.

A megoldás egyszerű

Ha másokkal együtt, csoportosa kezdünk el egy mozgásprogramot, akkor ennek igen erőteljes motiváló hatása van edzésünk minőségi és mennyiségi tényezőire. Új tudományos kutatások világítanak rá ezen szempontok fontosságára az idősebb felnőttek számára.
A JAMA Network Open tanulmányában véletlenszerűen kiválasztott idős korú személyek klinikai vizsgálatában megállapították, hogy azok, akik társaikkal megtudták beszélni edzésprogramjukat, a felmerülő problémákat, azok sokkal jobban tudták növelni és fenntartani az optimális fizikai aktivitás szintjüket, szemben azokkal, akik csak az önmotivációra és a saját egyéni fitneszcélokat tűzték ki és csak erre próbáltak összpontosítani fizikai aktivitásuk során.
Az ilyen önközpontú – vagy „intraperszonális” – stratégiák általában gyakoribbak az egészség és fitnesz területén, mint az interaktív vagy „interperszonális” stratégiák – jegyezték meg a tanulmány szerzői. Ennek ellenére a hatékonyságukat vizsgáló kutatások korlátozottak. Az interperszonális kommunikáció, a személyek közötti kommunikáció, míg az intraperszonális kommunikáció magában foglalja a gondolkodást, a történések önmagunk általi elemzését, értelmezését, kiértékelését, talán nevezhetjük önbeszélgetésnek is.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a fizikai aktivitás terén az intraperszonális stratégiák nem válhatnak be és nem lehet hatásos, de az említett tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az interperszonális stratégiák jóval hatásosabbak.
Az idősebb felnőttek alacsony fizikai aktivitása az esetleges krónikus betegségek kezelésének nehézségeivel, valamint a megnövekedett esési kockázattal és az ehhez kapcsolódó sérülésekkel függ össze. Ezen problémák megoldásában az edzés, a fizikai aktivitás lehet az egyik legjobb ellenszer, de bizonyos felmérések alapján az idősebb felnőttek csak kevesebb mint 16%-a teljesíti az ajánlott irányelveket (150 perc mérsékelt aerob tevékenység és heti két izomerősítő edzés), bár más hazai felmérések alapján, a tudatosabb és azok akik mindenféle szempont figyelembe vételével megtehetik idősebb korukra megtartják, sőt növelik is fizikai aktivitásukat, akár csak a megszülető unokák, illetve a nyugdíjas kor elérése miatta felszabaduló szabadidő okán is.

Intraperszonális vs. interperszonális viselkedésmódosítási stratégiák

A tanulmány szerzői több mint 300 főt mértek fel, akiknek átlagéletkoruk 70+ volt, illetve akik nem feleltek meg az ajánlásokban fizikai aktivitásra vonatkozó irányelveknek, derekukon hordható fitneszkövetőt (aktigráf) viseltek, ami folyamatosan mérte napi fizikai aktivitásuk mennyiségét és intenzitását, illetve egy edzésprogramot kaptak. A résztvevőket véletlenszerűen négy csoportra osztották:
Az egyik csoport tagjai intraperszonális viselkedésmódosítási stratégiákat használt, a másik interperszonális stratégiákat használt, a harmadik az intraperszonális és interperszonális stratégiákat egyaránt ötvöző csoport volt, míg volt egy kontrollcsoport is, amelynek tagjai nem részesültek semmilyen beavatkozásban. A felmérés 8 héten keresztül zajlott és minden résztvevő együtt gyakorolt, és csoportjaikban megvitatták az előrehaladásukat. Később magukra hagyták őket, és az év hátralévő részében is megfigyelés alatt tartották őket.

- Az intraperszonális stratégiákat alkalmazó csoport tagjai személyes célokat tűztek ki (napi lépésszám növelése vagy gyakorlatok ismétlése), és cselekvési terveket dolgoztak ki a fizikai aktivitás napi rutinjukba való beépítésére.
- Az interperszonális csoport több „peer-to-peer” , vagyis pontról-pontra szóló megbeszélgetést folytattak, együttműködésen alapuló tanulást és a tapasztaltak egymás közötti megosztását is megoldották. A résztvevők egymás között beszélgettek arról, hogyan miként tudnák fenntartani az előírt gyakorlatok otthoni elvégzését. A beszélgetések során folyamatosan tanultak és problémamegoldást végeztek, meghatározva, hogy milyen akadályokat kell leküzdeni, milyen új ötletek szükségesek, hogy elháruljanak a felmerülő akadályok.
A kutatók 1 hét, 6 hónap és 12 hónap elteltével is értékelték a résztvevőket. Az interperszonális csoportban a fizikai aktivitás jelentős növekedést mutatott – beleértve a könnyű, mérsékelt és erőteljes aktivitást – az egész év során. Napi átlagos fizikai aktivitásukat 21-28 perccel, napi lépésszámukat pedig 776-1058-cal növelték.
Az intraperszonális csoport eközben nem mutatott szignifikáns változást a teljes fizikai aktivitásukban. (A harmadik kísérleti csoport, az intraperszonális plusz interperszonális állapot hasonló eredményeket produkált, mint az interperszonális.)
Az eredmények alátámasztották egy 2017-ben végzett hasonló tanulmány megállapításait. Ebben az mostani tanulmányban hosszabb ideig követték nyomon az az embereket, hiszen 6 hónap helyett 12 hónapig tartott a megfigyelés. Ez azért is fontos volt, mert a fizikai aktivitással kapcsolatos vizsgálatokba sok bizonyíték azt mutatja, hogy 6 hónap elteltével az emberek aktivitása csökkent.

Az eredmények tehát azt sugallják, hogy mivel a fizikai aktivitás hatása az idősebb felnőttek aktivitására, annak tartós növekedésére inkább interperszonális, és nem az intraperszonális stratégia alkalmazásával nőtt, ezért mindenképpen mérlegelni kell ezen a beavatkozás bemutatását és elterjesztését az idősebb felnőttek esetében.

https://jamanetwork-com.translate.goog/journals/jamanetworkopen/fullarticle/2815641?_x_tr_sl=en&_x_tr_tl=hu&_x_tr_hl=hu&_x_tr_pto=sc

További híreink