Érdekességek
Endoprotézisek és a sport
2018.02.19Mi is az endoprotézis?
A szervezetbe beépített mesterséges ízület. Azok a műtétek sorolhatóak ide, ahol az ízületi felszínek ízületi végek újraképzésével, esetleg pótlásával, cseréjével (totális endoprotézis) vagy az ízületi végek eltávolításával javítják az ízület mozgásait.
Az utóbbi évtizedekben megnőtt a nagy ízületekbe épített protézisek száma. A különböző operációs technikáknak és maguknak az implantátumoknak a fejlődésével már a fiatalabb pácienseknek is megváltozik a mindennapi életük, a szabadidejük és a sportolási szokásuk. A fizikai aktivitás a protézisműtétek után erőteljesen ajánlott. A sportnak köszönhetően a protézisek csontokba való beépülése javul, az izomműködés fokozódik és a szív-érrendszeri rizikótényezők is javulnak a mozgásnak köszönhetően.
A műtét után ajánlott sportágak megítélése függ az érintett ízülettől, a választott operációs technikától, az implantátum anyagától és a kísérő betegségektől. Amíg a „low impact” (alacsony ütődéssel járó sportok, mint az úszás, evezés) rendszeres terhelése lényeges, addig a „high impact” (erős ütődéssel járó sportok, például sztep aerobik) sportok alkalmazása csak kivételes esetekben ajánlott. Ez utóbbi mozgás gyakorlása inkább olyanoknak való, akik már műtét előtt is aktívak voltak az adott „high impact” sporttevékenységben. Nem mindegy a sportág kiválasztásánál a műtét helye sem. A kontakt sportok és a sportjátékok az ízület pótlásainak minden esetében a fokozott veszély miatt kerülendőek.
A totális endoprotézis beépítésének száma a nagy ízületek degeneratív (kopásos) megbetegedései miatt világszerte megnövekedtek az utóbbi évtizedben. 2011-ben Németországban például 2300 csípő és 170 000 térd endoprotézist ültettek (implantáltak) be.
Hosszmetszeti vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a protézis implantációk után az ízületek terhelése lényegesen megnő sport és fizikai aktivitás alkalmával. Pusztán a gyaloglás 2-3-szoros testsúlyterhelést jelent a csípőnek, illetve a térdnek. A futással kapcsolatos terhelések, mint például a tenisz, a testsúly 5,5-szörösét terhelik az alsó végtag ízületeire. A sífutásnál testsúlyunk 4-8-szorosát terheljük az ízületeinkre. Akinek már vannak korábbi tapasztalatai az adott sportágat illetően némileg csökkenthetik az ízületek terheltségét. Ezért azok a protézissel rendelkező egyének, akik korábban nem sí futottak 2,5-ször akkora terhelést okoznak alsó végtagi ízületeiknek, mint a megfelelő technikával rendelkező sportoló társaik. Saját testsúlyos terhelésnek számít ezekkel szemben viszont a kerékpár vagy evező ergométeres terhelés.
Az olyan intenzív sportterhelés, amelyben nagy súly nehezedik a műtött ízületre növeli a protézis lazulásának kockázatát a megnövekedett csont-implantátum irritáció miatt. Azon kívül, hogy nem mindegy a terhelés típusa az implantátum anyaga is nagyban befolyásolja a terhelés kockázatát. Például a polietilén berakású csípőprotézis kopásáról bebizonyították, hogy nem az idő, hanem a terhelés függvénye, hogy mikor megy tönkre. Hosszú távú vizsgálatok során kiderült, hogy a közepes intenzitású fizikai aktivitás, úgy mint az úszás és a kerékpározás segíti a csontok regenerálódását és a protézis csontokba való beágyazódását, míg az inaktivitás csontritkuláshoz vezet.
Tehát műtét után irány sportolni, de mielőtt neki látunk, forduljunk sporttudományban jártas szakemberhez, mert a nem megfelelő mozgásforma többet árthat, mint segít!
