Főoldal / Hírek / Érdekességek / Egészséges az élsport? II.

Érdekességek

Egészséges az élsport? II.

2021.08.08

Az idei nyár meglehetősen erősre sikeredett sport szempontból. A labdarúgó Európa-bajnokság és az Olimpia után mindannyiunknak friss emlékei, élményei vannak a meccsekről, versenyekről, küzdelmekről, sérülésekről, győzelmekről és kudarcokról. Papírformák, nagy meglepetések, néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlennek hitt eredmények születtek. Rekordok, világcsúcsok dőltek meg, jó volt nézni az erőtől kicsattanó sportolókat. Gyorsaságuk, erejük, kitartásuk és ügyességük irigylésre méltó, sokszor már-már mitikus erőt tulajdonítunk számukra és vannak közülük, akiket valódi hősként ünnepelnek hazájukban. Ők a versenyeket megelőző hónapokban, években nem azért eddzenek, hogy átlagos eredményeket érjenek el, hanem, hogy a legjobbak legyenek és a hírnév mellett egzisztenciájukat is megteremtsék.

Valószínűleg abba viszont már kevesen gondolunk bele, hogy mindennek a sikernek komoly ára van. Ezek az élsportolók a cél érdekében sokszor hajlandóak a saját egészségüket is kockára tenni, mind mentális, mind fizikai vonatkozásban egyaránt. Egyre több esetben válik nyilvánvalóvá, hogy sajnos az élsport nagyon messze van attól, amit mi egészségesnek nevezünk.  

Ahogy újabb és újabb botrányok látnak napvilágot, elkerülhető sérülésekre és lehetséges hosszú távú egészségügyi károsodásokra derül fény szerte a sport világában és főleg, amikor jól ismert, népszerű sportolók neve is feltűnik a mindezekről szóló híradásokban, akkor válik csak egyértelművé, hogy a bármi áron való győzelem talán sosem volt ennyire ellentmondásos jelenség. Az egész világ láthatta élő adásban a drámai képsorokat, ahogy az idei labdarúgó Európa bajnokság második mérkőzésén a 29 éves, dán Christian Eriksen életéért küzdöttek az orvosok, szerencsére sikerült megmenteni. Hál Istennek kevésbé volt drámai, de annál meghökkentőbb, hogy az amerikai tornász Simone Biles, egyértelmű esélyesként lépett vissza az olimpián több számtól is mentális okokra hivatkozva.

 Amíg ezeket a sportolókat hajlamosak vagyunk modern kori gladiátorokként látni, megfeledkezünk róla, hogy a háttérben, legtöbbször a sajtótól elzárva micsoda erőfeszítések, áldozatok és sok esetben érzelmi, egészségügyi túlkapások történnek. Sérülések figyelmen kívül hagyása, fájdalomcsillapítókra való feltétel nélküli ráhagyatkozás, teljesítménynövelő szerek használatának elhallgatása és a mindezekkel járó hosszútávú egészségügyi kockázatok vállalása.

A siker hajszolása sok esetben odáig vezet, hogy sportolók tiltott teljesítménynövelő és dopping szerekhez nyúlnak.

A híreket olvasva úgy tűnhet, hogy ez a jelenség már az élsport természetes velejárója, hiszen sportágaktól függetlenül látnak napvilágot efféle hírek, lebukott és címeitől megfosztott kerékpárostól kezdve, szteroidokat használó baseball csapaton át, tenisz játékosok felfüggesztéséig és egy az éremtől megfosztott curling játékosig. Az egyik legújabb és egyben leglátványosabb fejezete ennek a véget nem érő macska-egér játéknak az orosz sportolók államilag irányított doppingolása, minek következményeként Oroszország hivatalosan nem is vehetett részt az Olimpián és az ártatlanságukat bizonyító sportolói is csak úgy, mint az Orosz csapat versenyzői, szinte semleges színekben.

Mindenki számára nyilvánvaló tehát, hogy milyen komoly szankciókra számíthat, aki lebukik tiltott szerhasználattal és mégis a győzelem érdekében sokan, akár szervezeti szinten is hajlandóak kockáztatni és megpróbálják kijátszani a szabályokat. El lehet képzelni tehát, hogy a mindezt bevállaló sportolók ezen felül még miken mehetnek keresztül a jobb teljesítmény érdekében és hajszolják a végletekig magukat.

Számos sportoló szenved sérülésektől és kíséri végig a pályájukat az állandó fájdalom. Mindez az élsport természetes velejárójaként van feltüntetve és nagyrészt elfogadott jelenségként gondolunk rá. Ha ezt elfogadjuk, akkor a fájdalomcsillapítók használatát is rendben találjuk, hogy a sportoló végig bírja a kemény edzéseket, majd pedig a versenyen is sikeresen teljesítsen annak ellenére, hogy jó eséllyel, ezzel hosszú távon kockáztatja az egészségét a fájdalomcsillapítók nem kívánt lehetséges mellékhatásainak és a sérült végtag túlerőltetésének köszönhetően.

Meglehetősen ellentmondásos tehát, hogy az élsport ilyen határokat feszeget és mindezt el is fogadjuk, azonban a doppingszerek használata ellen, melyek akár a sérülésekből való gyorsabb regenerációt is szolgálhatják, tűzzel-vassal harcolunk.

A sportot körül ölelő kultúra alapjaiban felelős mindezért. Szurkolóktól kezdve az edzőkön át mindenki hősként ünnepeli azt a sportolót, aki adott esetben a sérülésével is dacolva küzd társaiért és a jobb eredményért. Ők mindannyian kemény, szívós atlétáknak vannak elkönyvelve, akiket sokszor a mindennapi életben is példaként állítunk magunk elé. Ha fájdalomra hivatkozva visszalépnének, vagy időt kérnének a felépülésükre, akár a pozíciójukat és így megélhetésüket is kockára tennék. Mindennek az elfogadása tehát a versenysport kultúrájából gyökerezik és teszi ezt a kérdést még inkább összetetté.

Azonban ez a sokáig elfogadott gyakorlat, hogy sérülés ellenére sem szabad leállni és menni kell előre erősen megkérdőjeleződött és a vita egy új irányt vett Dr. Bennet Omalu nigériai-amerikai neuropatológus felfedezései nyomán a krónikus traumatikus enkefalopátiával (CTE) kapcsolatban. Eszerint a kontaktsportok során szerzett ismétlődő agyi traumák befolyásolhatják a személyiséget, a hangulatot, az észlelést és a gondolkodási képességeket is. A CTE egy olyan agyi betegség, amelynek kialakulása az agyat ért ismétlődő traumákhoz köthető. Akár már évek óta szunnyadva jelen lehet ez az állapot mielőtt jelentkezne és nagyon súlyos, hosszú távú egészségi károsodással fenyeget, akár halált is okozhat. A számos orvosi, technológiai és szabályváltoztatási beavatkozás ellenére mindezek az agyat ért rázkódások  komoly fenyegetést jelentenek, amikre nem szabad többé foglalkozási ártalomként tekinteni és így ezt a jelenséget elfogadni. 

A tökéletességre való törekvés és a nyomás mely az élsportolókra nehezedik, mind hozzájárulnak különböző étkezési zavarok kialakulásához is. Talán meglepő lehet, látva hihetetlen teljesítményüket, de számos sportoló körében ez egy nagyon is jelenlévő probléma. Leginkább az állóképességi és esztétikai sportokat űzőket súlytja leginkább, illetve azokat  ahol különböző súlycsoportokban versenyeznek. A küzdősportolóknál például óriási problémát jelent és rendszeres beszédtémára ad okot a versenysúlyuk elérése, az ahhoz szükséges, sok esetben egészségkárosító fogyasztás.  Mindezeken felül nagyon sok sportolónál az étkezési zavarok a karrierjük lezárultával jelentkeznek. Miután életmódjuk drasztikusan változik visszavonulásukat követően, az addigi mindennapos edzés és az azzal járó energiafelhasználás hirtelen változása komoly súlynövekedéshez és elhízáshoz vezethet.  

A sport egy nagyon fontos része a társadalmi életnek, a kultúrának. Alapjaiban határozza meg az ember és a közösség pszichológiai és fizikai fejlődését egyaránt. Azonban az utóbbi években és évtizedekben az is egyértelművé vált, hogy az élsport egészségügyi, szociális és gazdasági hatása közül számos igencsak megkérdőjelezhető. Egyértelmű természetesen az is, hogy a nagy számok alapján kijelenthető, hogy a sportolók sokkal jobb egészségi állapotnak és jövőképnek örvendenek, mint a társadalom egésze azonban mindezekhez újabban sok negatív szövődmény is társult. Az élsportolók sokszor nyíltan, sokszor csak tudtukon kívül, de komoly kockázatokat vállalnak. Bár sok esetben mindezek a sportkultúra részének tekinthetőek, ez mégsem jelenti azt, hogy ezt el is kell fogadni és, hogy nem kell megoldásokat találni rájuk. Nem szabad a felmerülő problémákat a berögzült társadalmi normák és a nagyobb profit érdekében figyelmen kívül hagyni, fontos, hogy legalább törekedjünk egy biztonságosabb környezet megteremtésére, még hogyha az nem is teljesen kockázatmentes. Sporttudósok, orvosok, étkezési és gazdasági szakemberek nagyobb fokú alkalmazása a sport világában egy egyértelműen pozitív lépés. Ők rendelkeznek mindazzal az ismerettel és tudással mely képessé teszi őket arra, hogy a sportolók állapotának folyamatos figyelemmel kísérésével, rajtuk végzett felmérésekkel csökkenteni lehessen a kockázati tényezőket és anélkül lehessen a maximumot kihozni belőlük, hogy azzal egyidőben felesleges veszélynek legyenek kitéve. 

A veszély tudatosulása, valamint az egészségügyi, technikai fejlődés ellenére észre kell vennünk, hogy bizonyos szintű kockázat továbbra is jelen lesz. Mindegy, hogy a tiltott teljesítményfokozó szerekről, elhallgatott sérülésekről, étkezési zavarokról van szó, sok élsportoló továbbra is hajlandó lesz vállalni a kockázatot azért a kis különbségért, mely őket a legjobbá, leggyorsabbá, legerősebbé teszi. Sokan közülük továbbra is hajlandóak lesznek a modern kori gladiátorok szerpébe bújni a siker és a szurkolók érdekében. Emlékezzünk csak a Gladiator című filmre, ahol Maximus, győzelme után a tömegnek szegezte a provokatív kérdést: „Jól szórakoztok?”

https://www.sportsthinktank.com/blog/2018/04/sport-and-health-the-unique-challenge-of-elite-sport

 




Kapcsolódó oldalak

Hírarchívum

Eseménynaptár

Támogatóink

Emberi Erőforrások Minisztériuma
Magyar Olimpiai Bizottság
The Coca-Cola Foundation

Partnereink

Exercise is Medicine American College of Sports Medicine Magyar Sporttudományi Társaság Semmelweis Egyetem Semmelweis Egyetem – Testnevelési és Sporttudományi Kar OSEI – Országos Sportegészségügyi Intézet Szegedi Tudományegyetem Pécsi Tudományegyetem Nyugat-magyarországi Egyetem Magyar Edzők Társasága Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség Webbeteg.hu Webbeteg.hu - SportolOK
Főoldal | Elérhetőség | Adatvédelem | Impresszum
© 2013 mozgásgyógyszer.hu