Érdekességek

A rendszeres testmozgás csökkenti a rák kockázatát Azért ez nem olyan egyértelmű! (II.)

A rendszeres testmozgásnak számos egészségügyi előnye van. A rendszeres fizikai aktivitás javíthatja a keringést, segít a testsúly szabályozásában, csökkenti a stresszt és javítja a hangulatot, Az alacsonyabb rákkockázat is szerepel a listán.

De mekkora a fizikai aktivitás hatása a daganatos megbetegedések esetében?
Még ha a testmozgás csak bizonyos rákos megbetegedések esetén csökkenti a megbetegedések kockázatát, az továbbra is fontos, különösen akkor, ha ezek a kapcsolatok csak a leggyakoribb ráktípusok esetében tűnnek a legerősebbnek, például a mell- és a vastagbélrák.

De mennyit változtathat a kockázat csökkenésében a fizikai gyakorlat?
A bizonyítékok alapján lehet, hogy ez csak szerény mértékű, hiszen a fizikai aktivitási iránymutatásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság 2019-es szisztematikus áttekintése hozzávetőleges becslése alapján a több száz epidemiológiai tanulmány szerint a legmagasabb fizikai aktivitású embereknél 10–20%-kal alacsonyabb volt a említett rák típus kockázata, mint az embereknél. akik a legkevésbé voltak aktívak.
Ezek az előfordulási arányok azonban valószínűleg alul becsültek, hiszen a legmagasabb kategória, és a legalacsonyabb kategória nem egy egzakt meghatározás, tekintettel arra, hogy az egyes vizsgálatok a "legmagasabb" és a "legalacsonyabb" fizikai aktivitás kategóriáiban különböztek, így az egyik tanulmány "legmagasabb" értéke egy másik esetben lehet akár középkategóriás.

Ez azt is jelenti, hogy a fizikai aktivitás hatásai a daganatos megbetegedések szempontjából valószínűleg nagyobbak a tapsztaltnál.

A következő kérdés az, hogy egy nagyobb edzési adagnak, a több időnek vagy a magasabb intenzitásnak van nagyobb hatással a rák előfordulási kockázatára.

A Journal of Clinical Oncology folyóiratban megjelent 2019-es tanulmány megpróbálta tisztázni ezt a kérdést, amikor 9 csoportban több mint 750 000 résztvevőt vizsgáltak.
Az eredmények alapján összességében azok az emberek, akik teljesítették a javasolt testmozgást – ami körülbelül heti 2,5-5 óra mérsékelt aktivitásnak felel meg, mint például egy gyors séta, vagy körülbelül 1,25-2,5 óra erőteljesebb tevékenységnek, például futásnak –, azok esetében 15 ráktípusból hét esetében alacsonyabb volt a rákos megbetegedés kockázata a kevésbé aktív emberekkel összehasonlítva.

Pozitív leletű rákos megbetegedések esetén jobb volt az ajánlott heti 2,5–5 órás tartomány felső határa. A mellrák kockázatának csökkenése például heti 2,5 óra fizikai aktivitás esetén 6%-kal, heti 5 órás fizikai aktivitás esetén pedig 10%-kal csökkent. Hasonló tendenciák mutatkoztak meg más ráktípusok esetében is, köztük a vastagbél (8–14%), az endometrium (10–18%), a májrák (18–27%) és a non-Hodgkin limfóma (11–18%) esetében).

Lehetséges, hogy van egy olyan mozgás típus, amely növeli a rák kockázatát?
Azoknál az embereknél, akik túllépték az ajánlásokat – hosszabb ideig vagy intenzívebben végezték a fizikai gyakorlatokat végeztek – a kockázatcsökkentési előny nem mindig javult lineárisan.
A szerzők szerint bizonyos ráktípusok esetében, mint például a vastagbél és az endometrium esetében, az erőteljesebb testmozgás előnyei "magasabb aktivitási szintek esetén eltűntek".
A legtöbb tanulmány nem foglalkozott komolyabban az aerob gyakorlatok hatásaival, bár gyakran bemutatják a tevékenységek listáját, – gyaloglás, kerékpározás és futás –, de gyakran összevonják a mérsékelt és erőteljes tevékenységeket, így  hiányoznak a "részletes adatok", amelyek megmondják, hogy bizonyos intenzitású vagy gyakoriságú edzések optimálisak-e, és kinek melyik ajánlott.

Miért is csökkentheti az edzés a rák kockázatát?
Az edzési szokások természetesen nem mindenkinél egyformák, a rendkívül aktív emberek általában magasabb társadalmi-gazdasági státuszúak, soványabbak és általában egészségesebb életmódot folytatnak, mint az ülő életmódot folytatók.
A testsúly is nagy zavaró tényez, valószínűleg ez is az oka annak, hogy a testmozgás csökkenti a rák kockázatát, különösen a súlygyarapodás megelőzésével. Ennek ellenére a tanulmányok azt találták, hogy a testmozgás és számos rák közötti kapcsolat szignifikáns marad a testtömeg-index kiigazítása után is.

A „miért” kérdése továbbra is tisztázatlan
"Volt néhány igazán érdekes kutatás, amely azt sugallja, hogy a testmozgás segíthet gátolni a daganatok növekedését vagy javítani az immunrendszert" - mondta az egyik szerző. Míg ezekbe a vizsgálatok nagyrészt olyan embereket vontak be, akik már rákos megbetegedésben szenvedtek, egyesek egészséges egyénekre is összpontosítottak.
Egy 2019-es tanulmányában, amelyben 49 újonnan emlőrákkal diagnosztizált nőt véletlenszerűen jelöltek ki arra, hogy a műtét előtt kezdjenek edzésprogramot vagy végezzenek rendszeresen testmozgást. Voltak olyanok a fizikai edzést végzők között, akik a műtét időpontja előtt körülbelül egy hónapja már aktívak voltak, és az immunrendszer fokozódásának jeleit mutatták daganataikban, míg a kontrollcsoportban nem találtak ilyen esetet.

Egy másik hat klinikai vizsgálatának meta-analízise megállapította, hogy egészséges posztmenopauzás nők körében a plusz testmozgás csökkentheti a mellrákhoz kapcsolódó endogén hormonok szintjét, sokkal inkább, mint önmagában a testmozgás okozta kalóriacsökkentés. Egy 2023-as tanulmány pedig azt találta, hogy a nagy intenzitású testmozgás felerősítette bizonyos immunsejtek számát, és csökkentette a vastagbélgyulladást a Lynch-szindróma miatt magas vastagbél- és méhnyálkahártyarák kockázatának kitett emberek körében.

A fizikai aktivitásra vonatkozó ajánlások
Az egyes kutatások hiányosságai és bizonytalanságai ellenére az egészségügyi kormányzati iránymutatások, valamint az Amerikai Rákszövetség és más orvosi csoportok ajánlásai szorosan összefüggenek a gyakorlati ajánlásokkal:

Felnőttek esetében törekedni kell heti 150-300 perc közepes intenzitású aerob edzésre (például tempós gyaloglásra), illetve 75-150 perc erőteljes tevékenység elvégzésére (például futás), vagy ezek valamilyen kombinációjára.

Az irányelvek a heti kétszeri erősítő edzést is ösztönzik – olyan tanácsok, amelyek olyan kutatásokon alapulnak, amelyek az aktivitási szinteket a szívbetegség, a cukorbetegség és más krónikus betegségek kockázatának csökkentése érdekében kapcsolják össze.

De sajnos nincs egyértelmű, úgynevezett „legjobb gyakorlati” recept a rák kockázatának csökkentésére.

A legtöbb epidemiológiai tanulmány csak az aerob aktivitást vizsgálta, és nagyon keveset tudunk arról, hogy az erőkondicionálás vagy más mérsékelt szívritmus-növelő tevékenységek, például a napi háztartási feladatok csökkentik-e a rák kockázatát.

Nehéz egyértelműen kijelenteni, hogy az egyes testmozgás intenzitása, fajtája vagy mennyisége a legmegfelelőbb az egyén számára.
Összességében azonban az adatok azt mutatják, hogy számos rák kockázata kisebb a javasolt aktivitási szintek rendszeres teljesítése esetén, ehhez azonban elengedhetetlen a fizikai aktivitás eszközalapú mérése (aktigráf, lépésszámláló stb.).

A legbölcebb dolog, ha általános egészségi állapot érdekében mindenki kevesebb időtartamot tölt ülő helyzetben, hiszen számos olyan bizonyíték létezik már, amelyek az ülőmunkát bizonyos rákos megbetegedések kockázatához kötik, beleértve a vastagbél-, méhnyálkahártya- és tüdőrák kockázatát.

A nagy epidemiológiai tanulmányokból kiderült, hogy a középkorú és idősebb felnőttek leggyakrabban a gyaloglást preferálják hiszen  ez a leginkább mindenki számára hozzáférhető tevékenység, de a lényeg, hogy csak abból a fizikai tevékenységből lehet profitálni, amelyet ténylegesen elvégzünk.

https://www.medscape.com/viewarticle/does-exercise-reduce-cancer-risk-its-just-not-simple-2024a10004g0?ecd=WNL_conf_onc_ASCO-SPON_240613_MSCPEDIT_etid6593348&uac=456374PZ&impID=6593348

További híreink