Érdekességek

A sport, a fizikai aktivitás és az egészséggel kapcsolatos életminőség a börtönökben

Egy börtön kritikus és korlátozott lehetőséget kínál a bűnelkövetőkkel való társadalmi kapcsolattartásra és bár vannak különböző, a civil életbe való visszatérést elősegítő pedagógiai programok és beavatkozások, ennek ellenére a börtönökből szabadultak körében a visszaesési arány továbbra is makacsul magas.

A sport és a rendszeres fizikai aktivitás egy olyan eszköz, illetve eszköz lehet, amelyen keresztül még a legnagyobb kihívást jelentő és legösszetettebb egyénekkel is kapcsolatba lehet lépni, - akik a bűnelkövetés és a bebörtönzés körforgásába kerültek - azáltal, hogy alternatív eszközt kínál és megteremti egy alternatív közösségi hálózat létrehozását, illetve hozzáférést biztosít pozitív példaképek megteremtéséhez.

Számos tanulmányban foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel, amely bemutatja, vizsgálja a sporttevékenységeknek a börtönökben betöltött szerepét, a rehabilitációra és a viselkedésváltozásra gyakorolt későbbi hatását.

A fentiekkel ellentétben azonban kevés szakanyag foglalkozik a fogvatartottak egészségi állapotával, amely általában rosszabb, mint az általános népességé. A büntetés-végrehajtási intézmények általában betegségekre hajlamos helyek, és gyakran túlzsúfoltak. A büntetés-végrehajtási fogvatartottakat sújtó egyik szempont az, hogy jóval nagyobb a kockázata az egészségtelen életmódnak, például a dohányzásnak, a kábítószerrel való visszaélésnek, az inaktivitásnak és a rendszertelen étrendnek, amelyek gyakran az akut és krónikus fiziológiai és pszichológiai betegségek magas arányának kialakulásához vezetnek. Magának az intézménynek a hatása is hozzájárulhat az egészségtelen életkörülményekhez, de egyben elő is segítheti a megoldást.

Ami a fizikai inaktivitást illeti, ma már ismert, hogy kapcsolat van a testmozgás és az egészséggel kapcsolatos életminőség között az általános népességben. A testmozgás nemcsak a fizikai mobilitásra van hatással, hanem hiánya a mentális és érzékszervi károsodásnak is kedvezhet. Ezt az összefüggést természetesen a fogva tartás körülményei között élők esetében is megfigyelték.

A börtönökben az ülő viselkedést magas kockázatú egészségmagatartásként azonosították, amely hozzájárul az elhízás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a halálozás fokozott kockázatához, és nem csak az egészségügyi ellátásra ró jelentős költség terhet mind az őrizetben lévő szolgáltatók, mind a közösség területén, de akadályként is hat a rehabilitációs erőfeszítések előtt.

Közismert és szinte már tankönyvi anyag, hogy az olyan aerob tevékenységek, mint a gyors séta, a kerékpározás, vagy akár a ház vagy az udvar körüli séta csökkentik a szívkoszorúér-betegség, a magas vérnyomás, a vastagbélrák és a cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Egy a közelmúltban publikált olasz tanulmány is azt sugallja, hogy a börtönpopuláció fizikai aktivitása növeli a pszichológiai jólétet és csökkenti a kialakult depressziós szintet.

A felmérésben potenciálisan résztvevő 3 602 fogoly a nyolc különböző börtönből került ki és közülük 636 fő esetében tudták elérni, hogy vegyenek részt a felmérésben (18%).

Az érintett minta összetételbeli különbségeket mutatott a fogvatartottak teljes számához képest nem és nemzetiség szerint alapján: az összes férfi 16%-át és az összes nő 33%-át tudták értékelni, melyek közül 21% volt olasz és 16% volt a külföldiek aránya. A minta és a populáció életkor szerinti megoszlásában nem volt különbség, míg az adatok nem mutattak szignifikáns különbségeket iskolai végzettség szerint sem. Szignifikáns különbséget találtak azonban az állampolgárság tekintetében, az olasz fogvatartottak esetében nagyobb volt a kockázata a megbetegedéseknek.

A minta társadalmi-demográfiai, antropometriai és attitűdbeli jellemző igen eltérőek voltak, a fogvatartottak átlagéletkora 38,6 év volt (minimum 18; maximum 77 év), 498 férfi (78,3%) és 397 olasz (37,6%).

A felmértek átlagos heti MET értéke 8 991 ± 6 597 volt (minimum 1386; maximum 43 146). A nyolc börtön közül ötben (70%), ami a fogvatartottak 87,7%-ának felel meg, rendelkezett legalább egy, a fizikai aktivitás, a sporttevékenység végzéséhez alkalmas infrastruktúrával vagy testmozgási területtel (például szabadtéri fitneszterülettel, zöld területtel, futball vagy röplabdapályával.

A tanulmány összefüggést mutatott ki a fizikai jólét, az egészséges jól-lét növekedése, illetve a mentális jólét növekedése között aszerint, hogy ki mennyi és milyen mértékű fizikai aktivitást végzett hetente, de a fogva tartás évei és az életkor is fontos szempont volt. A testmozgással töltött idő és a testmozgás intenzitása az életkorral és a börtönben töltött évekkel nőtt. Valószínű, hogy a hosszú börtönbüntetésre ítélt fogvatartottak és az idősebbek szükségét érzik annak, hogy érdeklődési köröket/tevékenységeket szervezzenek annak érdekében, hogy javítsák idejük eltöltését és jobb elégedettséget érjenek el az életükkel. Egy szisztematikus fizikai aktivitási terv segíthet egy jobb szociális hálózat kiépítésében.

Annak ellenére azonban, hogy a börtönvezetők sok helyen elvárják, hogy a fogvatartottak minden héten sportolással és fizikai aktivitással töltsék idejüket, a fogvatartottak folyamatosan számolnak be erősen inaktív életmódról az őrizetben, és a büntetés-végrehajtási felügyelőségek ismételt jelentései megerősítik, hogy sok intézmény nem tesz eleget a szakpolitikai elvárásoknak ezen a területen.

https://academic.oup.com/eurpub/article/28/3/570/4563656

https://www.mdpi.com/2227-9032/11/6/789

További híreink