Érdekességek

Az este és az éjszaka a legoptimálisabb időszak a testedzéshez

Az elhízás az egyik legjelentősebb kockázati tényezője a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a mikrovaszkuláris betegségek kialakulásának és ennek következtében bekövetkező korai elhalálozás kialakulásában. Ezeket az összefüggéseket részben az adipokinek elhízással összefüggő egyensúlyhiánya, a krónikus gyulladás, az inzulinrezisztencia és az ebből eredő glükóztolerancia csökkenése okozza.
A mérsékelt vagy erőteljes fizikai aktivitás (MVPA), különösen annak aerob része az egyik legismertebb és legolcsóbb és talán legegyszerűbb terápiás stratégia a kardio-metabolikus betegségek kialakulásához vezethető kockázati tényezők csökkentése érdekében.

Régebben az összes mérsékelt vagy erőteljes fizikai aktivitást, függetlenül annak hosszától, alkalmasnak találták a megelőzés szempontjából, azonban előfordulhat, hogy a nagyon rövid időtartamú MVPA esetében még nem igazán kapcsolódik be az aerob anyagcsere energiarendszer. Az emberi harántcsíkolt izomzat működéséhez szükséges energia – a terhelés első szakaszában - túlnyomórészt az anaerob energiautakra támaszkodik (anaerob laktacid, anaerob alaktacid energianyerés), hogy kielégítse a hirtelen energiaigényt a terhelés első 3 percéig, utána azonban már az aerob anyagcsere dominál (a szénhidrátok, illetve a zsírok aerob lebontása révén).

A legújabb tudományos vizsgálatok eredményei azonban arra utalnak, hogy az aerob MVPA terhelési szakaszok nagyobb százalékban való alkalmazása, alacsonyabb kardiovaszkuláris morbiditási és mortalitási kockázattal jár, szemben a rövidebb, nem aerob, vagyis aerob szakaszokhoz képest.
Mivel az elhízás és a kettes típusú cukorbetegség kialakulása összefüggésbe hozható a cirkadián, vagyis a biológiai ritmusok eltérésével, ezért nem mindegy, hogy melyik napszakban végezzük a fizikai terhelést. A rossz időpontban végzett tevékenység következtében az anyagcsere-folyamatok károsodhatnak, amely viszont kiküszöbölhető a különösen estére halasztott fizikai aktivitással. Ez az időzítés ellensúlyozhatja a glükóztolerancia és az inzulinérzékenység negatív hatású napi változásait, ami így tartós javuláshoz vezethet kardiovaszkuláris morbiditás szempontjából.

A közelmúltban végzett tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a késő délután vagy este végzett aerob fizikai gyakorlatok nagyobb mértékű javulást eredményeznek a glükózkontrollban, mint a reggeli aerob gyakorlatok.

Nem egyértelmű és ezért még vizsgálni kell, hogy az aerob mérsékelt és közepes intenzitású fizikai aktivitás (MVPA) időzítése összefüggésben áll-e a hosszabb távú következményekkel, például a morbiditással és mortalitással azoknál az egyéneknél, akiknél a glükóz intolerancia súlyosbodott a napi biológiai ritmus eltéréseiben.

Egy tudományos vizsgálatban a kutatók 29 836 elhízott (testtömegindex › 30; átlagéletkor 62,2 év; 53,2% nők) – köztük 2 995 fő 2-es tipusú cukorbetegséggel is diagnosztizált – résztvevő adatait elemezték.
Az aerob aktivitást 3 percnél hosszabb ideig tartó szakaszban határozták meg, és az aktivitás intenzitását könnyű, közepes vagy erőteljes kategóriába sorolták a résztvevőktől gyűjtött gyorsulásmérő adatok alapján.
A résztvevőket délelőtti (6:00-tól < 12:00-ig), délutáni (12:00-tól < 18:00-ig) és esti (18:00-tól < 12:00-ig) csoportokba osztották az alapján, hogy mikor történt teljes közepes vagy erőteljes tevékenységük >50%-a. , kontroll csoportnak azokat tekintették, akiknél nem volt aerob tevékenységi szakasz a terhelés során.
Az aerob fizikai aktivitás időzítése és az összes okból bekövetkező halálozás, a kardiovaszkuláris betegségek (magas vérnyomás) és a neuropátia, nephropátia vagy retinopátia kockázata közötti összefüggést átlagosan 7,9 éves követési idő alatt értékelték.

A halálozási kockázat legalacsonyabb mértéke az este végzett közepestől az erőteljes fizikai aktivitásig terjedő csoportban volt, sőt a 2 -es típusú cukorbetegnél is kisebb volt a kockázat mértéke szemben azokkal, akik nem végeztek fizikai aktivitást.

A halálozási kockázat alacsonyabb volt a délutáni és a reggel edző aktivitási csoportokban, mint a referenciacsoportban, de ez az összefüggés az előzőkénél gyengébb volt, szemben azokkal, akik este végezték a fizikai tevékenységet.

Az este mérsékelttől az erőteljes aktivitást végző csoportban alacsonyabb volt a kardiovaszkuláris betegségek előfordulási kockázata, mint a referenciacsoportban.

Az elhízott és 2-es cukorbetegségben szenvedő résztvevők körében az esti mérsékelt vagy erőteljes fizikai aktivitás a mortalitás, a szív- és érrendszeri betegségek és az neuropátia, nephropátia vagy retinopátia kialakulás kockázatának esetében alacsonyabb volt a kontroll csoport tagjaihoz képest.

A tanulmány eredményei hangsúlyozzák, hogy a mérsékelt vagy erőteljes fizikai aktivitás teljes mennyiségén túl annak időzítése is nagyon fontos tényező, különösen akkor amennyiben ez az esti órákra esik, hiszen ebben az esetben volt következetesen a legalacsonyabb halálozási kockázat a többi időablakban végzett tevékenységhez képest.

https://diabetesjournals.org/care/article/47/5/890/154403/Timing-of-Moderate-to-Vigorous-Physical-Activity

További híreink