Érdekességek
Az úszók és dobók vállproblémái, azaz a fej fölötti kartartás hátrányai 2. rész
2019.08.26A dobóváll hasonlít, de nem ugyanaz, mint az úszóknál
Több olyan sportág létezik, ahol a kar mozgása fej feletti és ezáltal adódhatnak vállproblémák. Ilyen például néhány könnyűatlétikai dobó szám, számos labdajátékok röplabda, kosárlabda, kézilabda, vízilabda vagy a tenisz. Prof. Dr. Sven Reuter ortopéd és baleseti sebész véleménye szerint, - aki a német atlétika válogatott több próbázóinak csapatorvosa - a dobóknál nagyon fontos az első vizsgálat ideje és részletessége. Pontosan tudni és ismerni kell, hogy melyik mozdulatnál vagy helyzetnél, a dobás mely fázisában jelentkezik a panasz. Egy öt ponton történő részletes vizsgálat során a vállak egészségét ellenőrzik. Ezek sorrendben a lapocka, aztán a bicepsz ínak, a rotátor-köpeny, az ízületi tok és végül az ízületi stabilitás. Így annak a sportolónak, akinek lapockájánál jelentkezik diszbalansz (egyensúlytalanság), speciális edzéstervvel javítják annak állapotát. A bicepsz inak és a rotátor-köpeny fájdalmai mögött egy koordinációs probléma állhat, ezért a rotátor-köpeny összetett mozgását kell optimalizálni, hiszen ezzel függ össze az ízületi stabilitás is. Amennyiben az ízületi tok a kiváltó ok, úgy a csontok struktúráját és a mozgás biomechanikáját kell jobban megvizsgálni.
Jó prognózis a váll problémáknál
A dobóváll kialakulása egy olyan sérülés, amelyet már a kialakulásakor, jól lehet diagnosztizálni és az élsportolóknál egy speciális edzéstervvel kezelni. Nem csak magának a mozgássornak kell, egyénre szólónak lennie, hanem a terhelés intenzitását is egyénre szabottan kell kialakítani. Ehhez hozzá tartozik még az is, hogy nem szabad a versenyzőt sokáig pihentetni, vagyis az edzések kihagyását javasolni, főleg akkor, amennyiben a tünetek nem akutak, viszont régebb óta fennállnak. Amennyiben ugyanis tartós kihagyás után hirtelen visszaállnak a sportolók a megszokott edzésterheléshez az alap kondíció kiesése miatt a sérülés veszélye nagyobb lesz a megszokottnál. Vagyis nagymértékben be kell tartani ebben az esetben a fokozatosságot.
Prof. Dr. Sven Reuter szerint a mai kezelések annyiban térnek el a tradicionálistól, hogy az edzések kihagyása helyett a sportolót ugyanolyan edzésterhelésnek kell kitenni, természetesen az edzővel konzultálva, hogy melyek legyenek azok a feladatok, amelyeket átmenetileg nem végezhet a versenyző. Ma már vállsérülés miatt nem kell, hogy hetekre leálljon a sportoló.
A dobóknál az energia 50%-a az alsó végtagokhoz, 30%-a törzs fölött és csak 20%-a váll fölött generálódik. Minél jobban működik ez a kinetikai lánc, annál kevesebb stressz jut a vállakhoz. Ezért az élsportban sportág-specifikusan fejlesztik a stabilitást, a dinamikus stabilitást és a mozgáskontrollt egyaránt. Sokszor az egyoldali terhelések elkerülése viszi el az időt és az energiát az úszóknál és a dobóatlétáknál a vállöv egészségének fontosságától.
A terápia
A kezeléseknek inkább aktívnak, mint passzívnak kell lennie. A megfelelő edzésterápia mellett a terhelés mértékét kell tudatosan megállapítani, valamint folyamatosan konzultálni az edzővel. Az elektromos izom-stimuláció és a manuál terápia jó kiegészítői lehetnek a kezelésnek.
Az élsportolókkal való megfelelő foglalkozás és a megfelelő terápia kialakítása mindig iránymutatást jelenthetnek a mindennapi emberek kezelésének szempontjából, hiszen megmutatják, hogy mire lehet képes az emberi szervezet a megszokott élettani korlátok figyelembevételének ellenére!
