Érdekességek
A naponta üléssel, állással, fizikai aktivitással és alvással eltöltött optimális idő összefüggése a kardio-metabolikus és a cukorbetegség kialakulásának kockázatával (Maastricht tanulmány)
2024.05.11Köztudott dolog, hogy az üléssel, az állással, a fizikai aktivitással (annak mennyiségi és minőségi mértékével) és az alvással eltöltött idő nagymértékben befolyásolja a kardio-metabolikus egészséget és a cukorbetegség kialakulásának kockázatát.
Egy a napokban megjelent vizsgálat kiindulásaként a szerzők célul tűzték ki, hogy legyen beazonosítható az optimális metabolikus és glikémiás kontrollhoz kapcsolódó napon belüli időtartam, illetve vizsgálták még, hogy ezek változnak-e a cukorbetegség állapotától függően.
A úgynevezett Maastricht-tanulmányban 2 388 fő, 40–75 év közötti résztvevőt vizsgáltak, akiknek 49%-a volt nő, átlagos életkoruk 60,1 ± 8,1 év volt. A résztvevők közül 684 főnél diagnosztizáltak 2-es típusú cukorbetegséget. A fizikai aktivitásukat egy a combjukon viselt mozgásérzékelővel mérték. A napi fizikai aktivitás elemzéséből kiderült, hogy mennyit töltöttek alvással, üléssel, állással, illetve könnyű és a közepestől erősebb fizikai aktivitással. Mérték a résztvevők derékkörfogatát és a vér éhomi glukóz koncentrációját, az étkezés utáni 2 órás plazma glukóz szintet, a HbA1c (a HbA1c a hemoglobin azon alegysége, amely képes glükózt megkötni. Minél magasabb a vércukorszint, annál több cukor kötődik hemoglobinhoz és a klaszterezett kardio-metabolikus kockázat pontszámát. Az elemzéseket a demográfiai adatokhoz, a dohányzáshoz, a táplálékfelvételhez és a cukorbetegség állapotához igazították, és külön vizsgálták a cukorbetegség állapota szerinti interakciót is. Vizsgálták azt a becsült különbséget is, amikor az egyik viselkedés típus 30 perces mértékét egy másik viselkedés móddal helyettesítették be.
Az optimális időfelhasználás beazonosítása érdekében a vizsgálati ’lábnyomon’ belül -minden viselkedés típus 1-99. percentilisében - a 24 órás összetétel összes lehetséges kombinációját megvizsgálták, hogy meghatározzák azokat, amelyek keresztmetszetileg a legoptimálisabb eredménnyel - a felső 5%-hoz - kapcsolódnak az egyes kimeneti mérőszámokhoz.
Az adatok elemzése után – nem meglepő módon - arra az eredményre jutottak, hogy a minél alacsonyabb ülésidőhöz és a magasabb állásidőhöz, a fizikai aktivitás optimális mértékéhez és alvással töltött optimális idejéhez tartoztak a legkedvezőbb eredmények.
A kapott összefüggések a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél voltak a legerősebbek, illetve nagyobb volt a becsült haszon, vagyis a kisebb kockázat akkor ha kisebb volt a derékkörfogat, alacsonyabb az éhgyomri plazma glukózszint és a HbA1c koncentráció, illetve akkor amikor az ülést vagy a könnyű intenzitású testmozgást a közepesnél intenzívebb fizikai aktivitás váltotta fel a teljes mintában, illetve a 2-es típusú cukorbetegeknél egyaránt.
A napi időfelhasználás átlagos tartománya, vagyis optimális összetétele tehát - az összes eredményt figyelembe véve - akkor jelentkezett, ha üléssel átlagosan csak 6 órát (min. 5,7 - max.7,1 óra), állással körülbelül 5 (min. 4,1-max.6,1) órát töltünk el, legalább napi 2-2,5 órát mozgunk könnyű (min 2.0 - max. 2,2 óra) és ugyanennyit közepes vagy intenzívebb fizikai aktivitással (min. 1, 4- max. 2,2) és optimális esetben körülbelül 8 órát alszunk (min. -7,3 -max. 9 óra).
A szerzők következtetései alapján a szív- és metabolikus egészség szempontjából a legelőnyösebb a minél kisebb, rövidebb időtartamú ülés, a több, hosszabb időtartamú állás, mindez kiegészítve az optimális fizikai aktivitással és alvással eltöltött idővel.
A viselkedési mikéntjei jelentős mértékben erősebben kapcsolódnak a glikémiás kontrollhoz a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők esetén, szemben a normális metabolizmusban szenvedőkkel, különösen akkor, ha a hosszabb ülésidőt nagyobb fizikai aktivitással ellensúlyozták.
https://link.springer.com/article/10.1007/s00125-024-06145-0
