Érdekességek

A depresszió és a testmozgás

A depressziót általában antidepresszánsokkal és/vagy pszichológiai terápiával kezelik, de számos tudományos vizsgálat alapján elmondhatjuk, hogy a rendszeres testmozgás szerepe sem elhanyagolható a gyógyulásban. Keresztmetszeti vizsgálatokban fordított összefüggést találtak a fittség és a depressziós tünetek között. Egy tanulmány szerint a rendszeres fizikai aktivitás alacsonyabb depresszió előfordulással társult. Egy másik tanulmány szerint a megfelelő fizikai kondíció megakadályozza a depressziót. Az alacsony fittségi szint, mint például a kövérség, erősebben kapcsolódik a megnövekedett depressziós tünetek kialakulásához. Ezekből a tanulmányokból azonban nem egyértelmű, hogy van-e ok-okozati összefüggés a fizikai aktivitás és a depresszió között.

Számos kutató talált némi - bár szerény - bizonyítékot arra, hogy a fizikai edzés pozitív hatással lehet a depressziós tünetekre. Egy 2013-as Cochrane vizsgálat, - amely egy korábbi vizsgálat frissített változata, - 39 korábbi vizsgálat adatait elemezve 37 meta-analízist készített. A vizsgálatokban 2326 személy vett részt, akik megfeleltek a felvételi kritériumoknak.

Az egyik említett vizsgálatban 156 olyan beteget vontak be, akiket súlyos depresszióval A páciensek egyik csoportja négy hónapig tartó főleg anaerob igénybevételt jelentő edzésterv alapján edzett, a másik csoport tagjai négy hónapos antidepresszáns-kezelést, míg a harmadik csoport tagjai négy hónapos vegyes kezelést (fizikai edzés, antidepresszáns) kaptak. Az edző csoportok hetente háromszor viszonylag nagy intenzitású felügyelet alatt végzett fizikai edzésen vettek részt. Minden edzés 10 perces bemelegítéssel kezdődött, majd 30 perces kerékpározással vagy kocogással folytatódott és végül öt perces pihenővel ért véget. A résztvevők a pulzusmérés során elért maximális pulzusszám alapján számított egyénileg beállított edzéstartományában végezték a fizikai terhelést, amelyek megfelelnek a szívfrekvencia 70-85 százalékának. Az intenzitást minden edzés alkalmával folyamatosan ellenőrizték. Megfigyeléseik alapján az orvosi kezelésnek a kezdetekkor nagyobb hatása volt., mint a fizikai terhelésnek, azonban négy hónap elteltével a depresszió tüneteiben a három csoport között nem találtak különbséget. A betegeket 10 hónap múlva újra megvizsgálták, megállapították, hogy a depressziós tünetek szignifikánsan alacsonyabbak voltak és ritkábban jelentkeztek visszaesések a rendszeresen edzéseket végző csoportban. Megállapították azt is, hogy a depresszió tünetei csökkentek azoknál a pácienseknél, akik fizikailag aktívabbak voltak, csoporttól függetlenül.

A 2013-as Cochrane tanulmány folytán arra a következtetésre jutottak, hogy akik gyakrabban végezték az edzéseket, azok esetében nagyobb hatású volt pozitív értelemben a javulás a hangulatukra, mint azok esetében, akik, ritkábban végezték el az edzéseket. Az optimális edzéstípust, gyakoriságot és időtartamot viszont nem lehet meghatározni, függetlenül attól, hogy azt felügyelettel vagy felügyelet nélkül, beltéren vagy szabadban, csoportosan vagy egyedül végezték.

Lehetséges mechanizmusok

A nyugati világban a testmozgás egészséges életmód része és a rendszeresen sportoló depressziós egyének pozitív visszajelzést várhatnak környezetüktől és társadalmi kapcsolataiktól egyaránt. A viszonylag nagy intenzitású fizikai aktivitás megnehezíti a túlgondolást és a túlaggódást, valamint a testmozgás, a szomorú gondolatoktól való távolmaradást is elősegíti. A depressziós emberek gyakran szenvednek a fáradtságtól és attól az érzéstől, hogy az élet leküzdhetetlen, ami a fizikai aktivitást, a fittség elvesztését és ezáltal megnövekedett fáradtságot eredményezhet. A fizikai aktivitás növeli az aerob kapacitást és az izom erejét is.

Vannak különböző elméletek, miszerint a testmozgás során bekövetkező hormonális változások befolyásolhatják a hangulatot. Ez vonatkozik például a béta-endorfinek és monoamin koncentrációk mennyiségére. Néhány depressziós ember, szenved a szorongástól, a belső zűrzavar érzésével küzd. A fizikai aktivitás során a pulzusszám megnövekszik és izzadunk. Ha ezek a fiziológiai változások a normál fizikai aktivitással összefüggésben tapasztalhatóak, akkor a depressziós egyének számára jelentős felismerést nyerhet, hogy a magas pulzus és verejtékezés nem veszélyes. Az edzés serkenti az új idegsejtek növekedését és olyan fehérjék felszabadulását, amelyekről tudható, hogy javítják az idegsejtek egészségét és túlélését. Valóban lehetséges, hogy a fizikai aktivitás közvetlen pozitív hatást fejt ki a hippokampuszra (A hippokampusz az előagy (nagyagy) egy része, az emberben, a halántéklebeny csúcsában, a hatrétegű agykéreg (neocortex) alatt található). A depresszióban szenvedő betegeknek csökkent a fent említett agyrész térfogata és az antidepresszánsokkal végzett kezelés lehetővé teszi új sejtek kialakulását ezen a területen. A három hónapos rendszeres fizikai aktivitás, a hippokampális térfogat növekedéséhez és a rövidtávú memória javulásához vezet. Az agyi eredetű neutrofikus faktor (BDNF) a hippokampusz növekedési faktora. A demenciában (időskori szellemi hanyatlás) szenvedő embereknek, alacsony ennek a BDNF-nak a szintje az agyban és a vérben. Azonban a BDNF magas szintjét a gyors ciklusú bipoláris betegségben szenvedő betegeknél találták meg. Minden alkalommal, amikor fizikai aktivitás történik, ennek a faktornak a szintje emelkedik az agyban, a vérben és az izmokban. Lehetségesnek tűnik, hogy a BDNF olyan mechanizmust jelent, amely által a fizikai aktivitás befolyásolhatja a depresszió tüneteit.

Az edzés/sportolás típusa

A kevés rendelkezésre álló bizonyíték alapján, nem lehet egyértelmű ajánlásokat tenni az edzés típusára vonatkozóan. Fontos ezért egy olyan keret létrehozása, amelyben a mentális betegségben szenvedő emberek az általános ajánlásokkal összhangban gyakorolhatnak. A tendencia azonban az, hogy a gyakoribb, rendszeres fizikai mozgás, nagyobb pozitív hatással bír a depressziós állapotra, mint a kevesebb számú és rendszertelenül végzett. Ezenkívül ajánlott a rezisztencia edzés végzése is.

Milassin Ákos, Testnevelési Egyetem, Exercise as medicine – evidence for prescribing exercise as therapy in 26 different chronic diseases című cikk alapján.

További híreink